Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 6. szám - Kettős mutató a Grill-féle Törvénytárakhoz [könyvismertetés]

79 A törvényhozás ekkép a perből felmerült s meg nem állapított ügyvéddíj és költség iránti kereseteket nyilván azért utalta a perbíróság elé, mert a perbíróságot tartotta legalkalmasabbnak az előtte lefolytatott perből felmerült ügyvédi díj és költség iránti követelés elbírálására. Azzal a törvényes intézkedéssel pedig, amely az egyéb, vagyis perenkívüli ügyekből felmerült ügyvédi díj és költség iránti keresetekre az ügyvéd személyes bíróságát vagyis nem a fél, hanem az ügyvéd lakása szerinti bíróságot jelölte ki, a törvényhozás az ügyvédeknek ezekben az ügyeikben kétségkívül kiváltságos helyzetet kívánt biztosítani. A kisebb polgári peres eljárásról szóló 1877: XXII. t.-c. életbelépése után a kir. Kúria mint semmitőszék azt az álláspontot foglalta el (1878. évi május 28-án 9676. sz. alatt hozott teljes ülési megállapodás, 1879. szeptember 25-én hozott 16.251. sz. elvi határozat), hogy az ügyvédi rendtartás 58. §-a csak a peres eljárásból származó meg nem állapított ügyvédi díj és költség iránti kereseteket utalja az összegre való tekintet nélkül a per bírósága mint rendes bíróság elé, így ezekre a keresetekre az 1877: XXII. t.-c rendelkezései ki nem terjednek, ellenben a peres ügyből származó, de már megállapított díj és költség iránti keresetek, amelyeket az ügyvédi rendtartás 58. §-a nem utalt külön ügybíróság elé s amelyek az általános illetékeségi szabályok alá esnek, — nemkülönben a nem peres ügyekből származó ügyvédi díj és költség iránti keresetek, melyeket az összegre való tekintettel utal az 58. §. az ügyvéd személyes bírósága elé, — az 1877: XXII. t.-c. hatálya esnek, vagyis ezek a keresetek, amennyiben az ebben a törvényben meghatározott értékhatárt meg nem haladják, az ebben a törvényben szabályozott eljárás alá tartoznak. Ettől az állásponttól utóbb a kir. Kúria eltért annyiban, amennyiben több határozatában kimondta, hogy a perenkívüli ügyből kifolyóan ügyvédi munkadíj és költség iránt támasztott keresetek elbírálására az ügyvédi rendtartás 58. §-a értelmében az ügyvéd személyes bírósága, tehát rendes bíróság (kir. járásbíróság, kir. törvényszék) van hivatva s ezt a kiváltságos illetékességet az 1877: XXII. t.-c. sem változtatta meg, ennélfogva csak a már megállapított ügyvédi díj és költség iránti keresetek esnek az 1877: XXII. t.-c. hatálya alá (1886. évi augusztus 16-án 4061. sz., 1886. évi szeptember 3-án 3996. sz. alatt kelt határozatok). Ehhez képest a bírói gyakorlat a Pp. életbelépése előtt az ügyvédi rendtartás 58. §-át az 1877: XXII. t.-cikkel való vonatkozásban általában akként értelmezte, hogy úgy a perből, mint a perenkívüli ügyből származó, de meg nem állapított ügyvédi díj és költség iránti keresetek ki vannak véve a községi bíróság hatásköréből. Az ügyvédi rendtartás 58. §-át azonban a Ppé. 17. §-a kifejezetten hatályon kívül helyezte. A Ppé. 17. §-a az ahhoz fűzött miniszteri indokolás szerint az ügyvédi rendtartás 58. §-át( valamint annak 56. §-át is) azért helyezte hatályon kívül, mert az ügyvéd díjait és költségeit tárgyazó perekben az illetékességet a Pp. 36. §-a szabályozza. A Pp. 36. §-a ugyanis akként intézkedik, hogy ügyvéd díjait és költségeit tárgyazó perek annak a helynek a bírósága előtt is megindíthatok, ahol az ügyvéd irodája a megbízás idejében volt.