Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A mezőgazdasági földbirtokvagyon adósságainak rendezése

22 szellemének épségben tartásához a törvénykezési garanciák fenntartásához fűződő közérdek érvényrejuttatása azok a keretek, amelyek között a rendezés mozoghat! Azt a kérdést, hogy elérkezett-e az a közérdekű szükség, amely a beavatkozást indokolja, a magyar törvényhozás és kormányzat igenlőleg eldöntötte. Ennek a döntésnek az eredménye a 4300/1930., 1900/1931., 5610/1931., 3800/1932., 6300/1932. számú kormányrendeletsor és a földteherrendezésről szóló 1931. évi VIII. t.-c. És ugyanilyen értelemben foglalt állást a magyar közvélemény is. Abban a kérdésben azonban, hogy a magyar jogi szabályozás útjai azokra az eredményekre vezettek-e, amelyek e nagyfontosságú kérdés megoldásánál kivánatosak, már nem ilyen teljes az összhang. A gazdaközvélemény, de a hitelezők és a jogásztársadalom közvéleménye is általában elégtelen az eredményekkel és ennek okát főképen abban keresi, hogy eltekintve az 1931: VIII. t.-c. végleges lebonyolításra törekvő, de végeredményben teljesen meddőn maradt némely törekvéseitől, a magyar kormányintézkedések csaknem teljességükben ideiglenes, átmeneti hatások elérését célzó moratoriális jelleggel birnak. Már pedig moratóriumok mellett nem indulhat meg a kívánatos lábadozási és gyógyulási folyamat. Az a gazdaadós, aki maga is tudja, hogy adósságait az eredetileg vállalt kötelezettségeinek megfelelőleg megfizetni már nem tudja, a moratóriumok bizonytalan, zsibbasztó, valami határozatlan Ígéretet sejtető, a fizetési kötelezettség alóli menekülés reményét kí nem záró hangulatában képtelen energiáit a helyzete rendezésére és egy új élet megszervezésére összpontosítani. S a moratórium alatt, amely csak halaszt, de állást végeredményben nem foglal, megfagy a hitel bizalma, bátorsága és fantáziája is, mert nincs mivel számolnia, mire támaszkodnia és mihez alkalmazkodnia. A moratóriumnak gyógyító hatása nincs, rendszerint rombol, fájdalomcsillapító ott, ahol késre volna szükség! Injekció, amelynek hatása alatt a tünetek ideiglenesen elviselhetőbbekké válnak, de a baj tovább mérgesedik. Egy olyan gazdasági helyzetben, amikor a válságot nem átmeneti és muló hatású események idézik elő, amikor irányváltozásra, belátható időn belül számítani sem lehet, a moratoriális megoldás a hitelezőknek sem lehet az érdeke és pedig sem a belföldi, sem a külföldi hitelezőké. Ezt azért hangsúlyozom, mert a végleges megoldás egyik jelentékeny ellenérveképen szerepel a külföldi hitelezők szempontja. A jog és észszerűség alapján, lehetetlen, hogy fel ne lehessen építeni egy olyan megoldást, amelyet a benne foglalt igazság és kölcsönös méltányosság erejénél fogva úgy