Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Mezőgazdasági adósvédelem

18 hogy azt az adós felelőtlenül igénybe nem vehetné, miként ez a földteherrendezési eljárásnál történt. Az a szerv, amelynek hatáskörébe a mezőgazdasági kényszeregyezség tartoznék, csakis a hitelezői autonómia alapján, vagy legalább is a hitelezők többségével lenne megszervezhető. A döntés egy bizottság hatáskörébe tartoznék, amelyben a hitelezői érdekképviseletek megfelelően képviseltetnék magukat. Az eljárásba vonás felett mindenesetre és pedig az ingatlan kiterjedésére való tekintet nélkül, egy központi szerv döntene. Ha azonban az ingatlan bizonyos mértéket (pl. 50, vagy 100 holdat) meghalad, a további lebonyolítást körzetenként alakítandó helyi szerv végezné, amely ugyancsak a hitelezői autonómia figyelembevételével alakíttatnék. A kényszeregyezségi kérvény benyújtásának és az eljárás megindításának olyan joghatályt kellene tulajdonítani, mint amilyen a kényszeregyezségi rendelet III. fejezetében foglaltatik, esetleg azzal az eltéréssel, hogy vagyonfelügyelő helyett a kijelölendő egyik hitelező járna el, aki költséget vagy egyáltalán nem számíthatna működéseért, vagy csak egészen minimális költségek illetnék meg őt. Az eljárás megindításának nem lenne akadálya az, hogy az adós nem szanálható. Az eljárás megindításánál a központi szerv döntene afelett, hogy az adós az a., vagy b. kategóriába tartozik-e. Az a. kategória lenne a nem szanálható mezőgazda adósok kategóriája, a b. kategória pedig a szanálhatóké. Ebből a szempontból lehetőleg pontos státus állapítandó meg, minden bürokratizmus mellőzésével. Az adósnak csak a telekkönyv hitelesített másolatait, valamint hitelezőinek és ingóságainak jegyzékét kellene bemutatnia. A központi bizottság gondoskodnék arról, hogy az a., vagy b. kategóriába való beosztás szempontjából a becslés megejtessék. Ha a hitelezők érdekképviseletei a központi szervben megfelelően helyet találnának, úgy a becslést a hitelezők turnusonként állítandó szakértői eszközölhetnék minimális költséggel. A kérvény benyújtásától számított igen rövid záros határidőn belül kellene a központi szervnek döntenie afelett, vájjon az adóst az a., vagy b. kategóriába sorozza-e. Zsinórmértékül szolgálhatna, hogy az aktívák becsértékét bizonyos százalékkal meghaladó passzívák esetén az adós az a. kategóriába sorozandó. A százalék mértékének megállapítása gazdasági meggondolásoktól függ, amelyekre ehelyütt ki nem térünk. Ha az adós a központi bizottság megállapítása szerint nem szanálható, a bizottságnak jogában állana a további el-