Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Biztosítási szerződés átszállása tulajdonátruházás esetén

132 minőségi és mennyiségbeli beállítása. A termelés racionális át alakítása, ha az csak egy országon belül is történik, útnak indíthatja a szanálást. Foglalkozott a szegedi Rotary Clubnak az Alföld problémáit tárgyaló ankétjének eredményével, amely Magyarországot illetően ugyanerre az eredményre jutott: olyan produktumokat, amelyek piacot nem találnak, amelyeknél a velünk versenyző területek tökéletes technikai berendezése folytán versenyképesek nem vagyunk, a legszükségesebb belső szükséglet erejéig szabad csak termelni és termelésünket olyan cikkekre kell átállítanunk, amelyekre fogyasztóképesség és piac van. Azokkal az általában hangoztatott nézetekkel szemben, hogy a termelés átállítása, különösen rövid idő alatt és főleg pénzügyi okoknál fogva, majdnem lehetetlen, történeti példákra: Dániára, Kanadára hivatkozott és arra, hogy azzal az áldozattal, amit eddig pl. a boletta formájában hozott meg az ország, a termelés racionalizálása nagyrészt megvalósítható lett volna. Azonban nemcsak a mezőgazdaság átállítása jöhet figyelembe, hanem az ipar terén is tekintettel kell lennünk a belföldi és külföldi szükségletekre. Felhívta itt Vágó Józsefnek a Pester Lloya november 6-i számában közölt megállapítását, hogy a magyar külkereskedelem struktúraváltozáson megy át és lassan leveti agrártermészetét. Előadó úgy gondolja, hogy amennyiben gazdasági struktúraváltozásnak csak azt neveznők, ha a gazdaság alapjaiban változnék meg, ez esetben még gazdasági struktúraváltozásról sem kell beszélni, hanem csupán a termelés struktúrájának észszerű átirányításáról. A modern jogbölcseleti alaptanok (Juristische Grundlehre: Kelsen, Somló Bódog, Lask. Radbruch stb.) bírálata alapján megállapította, hogy bár a jogi norma tiszta alaki megjelenésén felül különösen a magánjogi szabályoknak bizonyos állandó keretei is vannak, — melyek minden szociális létben szükségkép jelentkeznek, — tartalmilag állandó értékű apriorisztikus magánjogi szabály nincs, mert a jog csupán felépítmény, melynek alépítménye, irányítója a mindenkori gazdasági helyzet. A jogrendszer struktúrája tehát az alapul szolgáló gazdasági rendszerhez alkalmazkodik. Az előadó szerint valamely jogrendszer különös struktúrájánál két főszempont jön figyelembe: Először az, hogy abban a tisztán magánjogi szabályokat mennyiben érintik közjogi jellegű szabályok; ezzel a kérdéssel összefügg Spengler megkülönböztetése a statikus és dinamikus jog között. Az előadó a spengleri gondolatot továbbvitte és kimutatni igyekezett, hogy a dinamikus jog a kapitalizmus jogrendszerében is helyt fog (errenézve különböző újabb teóriák is ismeretesek: Duguit, Bott-Hodenhausen, Fehr), különösen azonban mégis olyan jogrendszerekben érvényesül, ahol az állami beavatkozás kommunisztikus, vagy szocialisztikus alapokon az egyéni érdekkört a legerősebben korlátozza. A jogrendszer struktúrájánál másodszor figyelembe jön az, hogy abban magánjogi jogosítványok miként terjednek ki