Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Denegatio justitiae. 1. [r.]

112 külföldi hitelező terhére, mert igaz ugyan, hogy a Bank a belföldi hitelezőt korlátozhatja követelésének felhasználása tekintetében, de legalább nem akaszthatja meg annak érvényesítését, hacsak az illető külföldi állam hasonló intézménye azt helyette meg nem teszi. Evvel szemben a külföldi hitelező nemcsak a már behajtott követelésének felhasználásában van a Bank engedélyére utalva, hanem már akkor kénytelen azzal számolni, mikor követelését érvényesíteni akarja. Nem szorul bővebb magyarázatra az sem, hogy ebben a csoportban, hogy úgy mondjuk, egy kihaló statussal állunk szemben, mert hovatovább az összes idetartozó külföldi követelések esnek ezen a procedúrán át és legalább ideig-óráig nyugalmi stádiumban tarthatók. A következőkben mégis inkább ezzel az utóbbi ágazattal kívánunk foglalkozni, nemcsak azért, mert az azzal öszszefüggő problémák inkább jogi természetűek, hanem azért is, mert az előbbi olyan széleskörű vizsgálódásra ad módot, amelyre ezúttal nincs terünk. Mindkét irányú tevékenységében közös vonásként jelentkezik azonban az, hogy a Bank azt tulaj donképen minden arravaló szervezet és berendezkedés nélkül látja el. Az 1924. évi V. t.-c. értelmében a Magyar Nemzeti Bank részvénytársaság, amely az államhatalommal a kormánybiztosi intézmény vékony köldökzsinórjával össze van ugyan kapcsolva, amely azonban tőkeérdekeltségi mivoltát a maga egészében megőrizve semmiképen sincs felruházva azokkal a garanciákkal, amelyeket sokkal kevésbbé jelentékeny funkciókat végző közjogi vagy közigazgatási szerveknél elengedhetetleneknek szoktunk tartani. A részvénytársaság urai a részvényesek, akiknek az alapszabályok rendelkezései szerint még csak magyar állampolgároknak sem kell lenniök. Ezek választják a 13 tagu főtanácsot, amelynek tagjai közül négyen megint külföldiek is lehetnek. Az ügyeket tényleg intéző üzletvezetőséget, úgyszintén az igazgatókat már ez a főtanács nevezi ki, az összes többi tisztviselőket pedig az üzletvezetőség alkalmazza, nyugdíjazza és bocsátja el; ugyancsak az üzletvezetőség gyakorolja a fegyelmi jogot. Nincs azonban olyan jogszabály vagy alapszabályi rendelkezés, amelyik világosan rendelkeznék arról, hogy az itt tárgyalt fontos teendőket milyen tisztviselőknek, hogyan és mikor kell ellátniok és így tehát a jogkereső felek részéről való minden ellenőrzés, úgyszintén minden felelősség megállapítása leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, ha ugyan a felelősség megállapítása még intern viszonylatban is egyáltalán lehetséges.