Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 2. szám - Denegatio justitiae. 1. [r.]
111 gondolkodás, hanem az akarat világába tartozik mert feltételezi azt, hogy az, aki valamit helyesnek ismer el, azt akarja is s így hiába mondanók valakinek, hogy például a szobanforgó kormányintézkedések azért nem helyesek, mert alapvető közjogi szabályokat sértenek, — ha netán az illetőnek az az álláspontja, hogy az eddig sérthetetlennek tartott közjogi szabályoknak a jelenlegi viszonyok között jelentőséget tulajdonítani nem kell. A magyar kir. kormány 4100/1931., 4500/1931., 4550/ 1931., 6900/1931., 4100/1932. és 4140/1932. számú rendeleteivel a Bank engedélyétől tette függővé, hogy bármely pénzben álló szolgáltatást akár külföldi belföldi javára, akár ebiföldi külföldi javára teljesíthessen és pedig akár pengőben, akár külföldi pénznemben van az megállapítva s akár külföldön, akár belföldön kell azt teljesíteni, akár valóságban pénzjegyekben, akár jóváírás formájában kívánja a jogosult a teljesítést, akár tényleg rendelkezni kíván avval, akár beletörődik még abba is, hogy a javára keletkező követelést valamely pénzintézet, sőt maga a Magyar Nemzeti Bank kezeli, szabad vagy zárolt, vagy elismert zárolt vagy bármily más néven vezetendő számlán. Ez a félelmetes vétójog a gyakorlatban két irányban érezteti hatását: az egyik a külföldiek javára szóló belföldi és a belföldiek javára szóló külföldi már fennálló követelések érvényesítésének korlátozhatása, a másik olyan ügyletek keletkezésének szabályozási lehetősége, amelyekből a jövőben külföldiek javára követelések keletkezhetnek. Világos, hogy a kettő közül az utóbbi a nagyobb jelentőségű, mert magában foglalja a legraffináltabb igényeket szolgáló fényűzési cikkektől a puszta megélhetéshez szükséges minden anyag és áru behozatalának és kivitelének olyan mértékben való megengedésének lehetőségét, amilyen mértékben azt a Bank jónak látja. Minden megmozdulás, amely ezekkel a gazdasági funkciókkal kapcsolatosan a külföld felé irányul vagy az egyik oldalon vagy a másik oldalon pénzkövetelést szül, hacsak a primitív korok cserekereskedelmének új változataként jelentkező kompenzációs ügyletekhez nem fordulnak a felek, — ezekkel azonban a Magyar Nemzeti Bank ellenőrző hatalmát elkerülni ugyancsak nem tudják. A pénz oldalán mutatkozó megkötöttség pedig majdnem minden esetben csirájában fojtja el magát az ügyletet is és így a Bank kezébe adott hatalom a gazdasági élet egész mezején a lét vagy nem lét kérdésében dönthet. Kevésbbé életbevágó a másik csoport, a már fennálló követelések érvényesítésére gyakorolható korlátozó befolyás. Itt mindenekelőtt szembeötlő annak egyoldalú volta a
