Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Denegatio justitiae. 1. [r.]

110 kezésre álló eszközzel gondoskodik arról, hogy „jegyeinek az az értéke, amely az aranyvalutás vagy értékállandó valutával biró országokra szóló váltók árfolyamában jut kifejezésre, állandó maradjon." (Alapsz. 1. cikk 2. bek.) 1931. évi július hó 13-án nyilvánvalóvá lett, hogy ez a részvénytársaság vállalt kötelezettségének eleget tenni nem tud. A józan gondolkozás szabályai szerint ennek a sajnálatos ténynek következményeként a banktól a szabadalmat el kellett vagy el lehetett volna vonni, vagy legalább gondoskodni kellett vagy lehetett volna arról, hogy a szabadalom elnyerése ellen vállalt kötelezettség teljesítésének biztosítása céjából az annak eléréséhez szükséges hatalom az arra alkalmasnak nem bizonyult Bank kezéből kivétessék és olyan személy vagy szervezet kezébe tétessék le, aki vagy amely ennek a feladatnak megfelelni vagy legalább jobban megfelelni képes. Teljesen közömbös lehetett volna a kérdés e részének eldöntésénél annak vizsgálata, vájjon a bekövetkezett események a Bank hibájának eredményei voltak-e és hogy azokért a Bankot bármilyen csekély felelősség is terhelte-e, mert hiszen a feladat nem a megtorlás volt, hanem annak eldöntése lett volna, hogy a szinte végsőkig feszült helyzetben a közérdek milyen intézkedéseket kíván meg. Köztudomású, hogy a választott megoldás nem ez volt, hanem törvényhozásunk, illetve a reá áthárított hatalomból kifolyólag kormányzatunk épen ellenkezőleg a szerződési kötelezettségét teljesíteni nem tudó tőkeérdekeltséget olyan szinte korlátlan közjogi és közigazgatási hatáskörrel ruházta fel, amilyenre példát jogtörténelmünkben találni nem lehet s amely végső kihatásában egész gazdasági és jogi életünket a legnagyobb bizonytalanság helyzetébe sodorta. Igaz, hogy erre a következetlenségében csakúgy, mint következményeiben teljesen sajátos jelenségre a történelmi vonalon fel nem lelhető magyarázatot a földrajzi síkban könnyen megtalálhatjuk: Németország és Ausztria hasonló intézkedései ismeretében nálunk más megoldáson gondolkozni feleslegesnek tartották. Ez azonbar nem lehet ok arra, hogy az ez által előállott helyzetet végre nyíltan szemügyre ne vegyük, kifejezetten hangsúlyozva azonban, hogy ezzel értékítéletet nyilvánítani egyáltalában nem szándékunk, aminthogy az elméletnek célja sohasem ez. hanem hogy mindig csupán a jelenségeknek és azok okainak ismertetése és az azokból folyó lehetséges, valószínű vagy bizonyos következmények feltárása lehet. Igaza van ugyanis Sombartnak, amikor azt mondja, hogy az a kérdés, vájjon valami helyes-e vagy sem, nem a