Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Denegatio justitiae. 1. [r.]

109 kötelezettséget a szülök között megosztani, sőt, ha valamelyik képtelen, akkor azt fel is mentheti alóla. A gyermek anyja tartást követelhet az apától, amennyiben pedig ez munkaképtelen és vagyontalan, akkor az apa rokonaitól, testvérig és nagyszülőig bezárólag. A gyermek is tartozik munkaképtelen szüleit eltartani.11) Ugyanez a kötelezettség áll fenn a mostoha gyermekkel szemben is, ha a szülő legalább 10 éven keresztül eltartotta öt. Úgy a szülők, mint a gyermekek tartási igényükkel a bírósághoz fordulhatnak. A bíróilag megállapított gyermektartási díj nemfizetés esetén, ha a szülőknek módjában állana fizetni, büntetendő cselekmény: hat hónapig terjedhető börtönnel és 300 rubelig terjedhető pénzbirsággal büntettetik. A tartásdíj perek illetékmentesek és a beadással egyidejűleg előzetesen végrehajthatók. A tartásdíjnak minden egyéb tartozással szemben elsőbbsége van. A magán-, vagy állami szolgálatban álló munkások és hivatalnokok fizetéséből, sőt a diákok ösztöndíjából is hivatalból vonják le. Árverés esetén közvetlenül az adók után sorozzák. Már az 1918. évi forradalmi törvények is szabályozták a testvérek és nagyszülők tartási kötelezettségét. Ez csak akkor áll be, ha a tartásra jogosult a házastárstól, gyermektől vagy szülőtől nem részesülhet tartásban. Mint látjuk, a tartási kötelezettség egyetlen egy európai jogban sincs oly kitérjesztőleg és oly szigorúan szabályozva, mint a szovjet állam jogában. Kétségtelen, hogy elsősorban politikai szempontok vezették a törvényhozókat ebben: az államot akarták lehetőleg tehermentesíteni a tartásra szoruló polgárokról való gondoskodás alól. Nyilván ezt célozza a törvénynek12) azon rendelkezése is, hogy a tartási igényről való lemondás érvénytelen. Denegatio justitiae. I. A Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924. évi V. t.-c. és illetve a banknak a törvényhez mellékelt, törvény erejével bíró alapszabályai alapján egy magántőkeérdekeltségből alakult részvénytársaság a bankjegyek kibocsátására irányuló kizárólagos jognak 1943. évi december hó 31. napjáig terjedő időre reá való átruházása ellenében kötelezettséget vállalt arra, hogy minden rendel11) A legfelsőbb törvényszék ítélete 1928. márc. 24. Közli: Sudpraktika 1928. 12) 1918. évi törvény 178. §-a. •)*