Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Almási Antal kir. kúriai bíró, egyetemi ny. rk. tanár: Dologi jog II. k.[könyvismertetés]

1(1 A kifejtettek szerint nincs sem anyagi, sem perjogi akadálya annak, hogy a perben a felperesnek a szerződés semmisségét érintő az a támadása elbírálás tárgyává tétessék, hogy képviselője útján ő a szóbanforgó szerződést a végrehajtatok képviselője által előidézett kényszerhelyzetben kötötte s ennek folytán teljesített oly 153 millió korona fizetést, amely az alperesi az ő tetemes kárával alaptalan, jogtalan és aránytalan nyereséghez juttatta. Perjogi akadály e részben annál kevésbbé forog fenn, mert a szerződés semmisségét érintő támadás ténybeli alapját a felperes a perben előadta, a tényállításokat illetően fellebbezésében bizonyítást ajánlott fel s az t-irendelt bizonyítás eredményét a perben mindvégig figyelembe vétetni kérte. Ily körülmények közt az a tény, hogy a felperes fellebbezésében arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az alperes visszatérítési kötelezettsége — alaptalan és jogtalan gazdagodás címén, — a kényszertől s a szerződés ily alapon való érvénytelenítésétől függetlenül megáll, — mert a jogtalan és alaptalan gazdagodás megállapítását jogilag lehetővé teszi a kénv szerhelyzetből levonható az a ténybeli következtetés, hogy a felperes a zárgondnokot, az őt törvény szerint megillető zárgondnoki díjon felül megajándékozni nem akarta, — perjogilag nem eredményezheti a fellebbezési bíróság ítéletének amiatt történő megváltoztatását s a kereset elutasítását, hogy a fellebbezési bíróság a bizonyítottnak vett kényszerhelyzet anyag jogi következményeként a felperes részéről egyébként kifogásolt és támadott szerződést hatálytalannak tekintette s ezzel kapcsolatban kötelezte az alperest, az őt jog szerint meg nem illető kifogásolt összegű zárgondnoki d'j visszatérítésére. Az alperes ebből az okból felülvizsgálati kérelmében annyival inkább alaptalanul kérte a felperes fellebbezésében foglaltak alapján a keresetnek elutasítását, mert az anyagjogi jogszabályok alkalmazásánál a bíróság a felek jogi álláspontjához kötve nincs. Abban a kérdésben, hogy a felperesnek a szerződés semmisségét érintő támadás helytálló-e, a fellebbezési bíróság a tényállást arra vonatkozóan, hogy a felperes a zárgondnöki díj kifizetésekor szorult kényszerhelyzetben volt-e, a perbeli bizonyítékoknak a Pp. 270. §-ában előírt tüzetes méltatásával állapított meg. Iratellenességet, vagy nyilván helytelen ténybeli következtetést e részben a kir. Kúria nem észlelt. A Pp. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében az ekként megállapított tényállás felülvizsgálattal sikeresen meg nem támadható. Azt tehát irányadóul kellett venni. Az irányadó tényállásból a fellebbezési bíróság helyesen következtetett arra, hogy a végrehajtató képviselője a felperes képviselőjét jogellenesen, szorult kényszerhelyzetbe hozta az által, hogy az elé a választás elé állította, hogy vagy kifizeti jogfenntartás nélkül a törlési engedélyek kiadása ellenében a 153 millió koronában felszámított és felperes képviselője által a felszámításkor túlmagasnak minősített, a bírói megállapításig, jogszerűen, letétbehelyezés útján csupán biztosítani, vagy csak jogfenntartással kifizetni kívánt zárgondnoki díjat, — vagy pedig annak teszi ki magát, hogy a Magyar Általános Hitelbank által az előző jelzálogos hitelezők törlési engedélyének megszerzésétől függően folyósított több milliárd koronára rugó jel