Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Almási Antal kir. kúriai bíró, egyetemi ny. rk. tanár: Dologi jog II. k.[könyvismertetés]

11 zálogkölcsön felvétele meghiúsul és emiatt végrehajtások alatt álló igen nagy összegű tartozásainak a kölcsönből való rendezése az ő jelentős va gyoni kárára meg nem történhetik. Alaptalan tehát az alperesnek az a felülvizsgálati panasza is, hogy a fellebbezési bíróság a felperes szorult helyzetét kellő ténybeli és jogi alap nélkül, jogszabálysértéssel állapította meg. A fennforgott szorult helyzetre s arra való figyelemmel, hogy a végrehajtatok képviselője a felperes e szorult helyzetét ismerve, eszközölte ki az alperes részére a bíróilag meg nem állapított zárgondnokí díjnak a kifizetését, az alperes mint harmadik személy javára kötött szerződés semmisségét érintő további ügydöntő kérdésként az jelentkezik, hogy e szerződéssel a végrehajtatok képviselője az alperes mint harmadik személy részére a felperes tetemes kárával aránytalan előnyt és nyereséget szerzett-e? Ha ugyanis a szorult helyzet mellett ez utóbbi ténykörülmények is fennforognak, úgy a végrehajtatok képviselője részéről a felperes képviselőjével alperes javára kötött szerződés kizsákmányoló jellegénél fogva az anyagi jogszabályok értelmében semmis, az alperes nem hivatkozhatik sikeresen arra, hogy a felperes a fizetést érvényes kötelezettség teljesítéseként eszközölte. A fellebbezési bíróság idevonatkozóan azt vette irányadóul, hogy a zárgondnoki díj és költség összegét a végrehajtási bíróság jogerősen 662 pengőben állapította meg. Ezt a megállapítást azonban a kír. Kúria a fenti kérdésben irányadóul nem vehette. A végrehajtási bíróság ugyanis a zárgondnoki díj és költség összegét zárgondnoki költségjegyzék hiányában csupán a végrehajtási iratokból megállapítható zárgondnoki tevékenység alapján állapította meg. Az alperes által a jelen perben csatolt költségjegyzék azonban ezt meghaladó mérvű zárgondnoki tevékenységet tűntet fel, ami abból is nyilvánvaló, hogy a felperes 18. sorszámú észrevételében a bemutatott zárgondnoki költségjegyzékkel kapcsolatban beleegyezését nyilvánította ahhoz, hogy a fellebbezési bíróság maga állapítsa meg, hogy a tényleg kifejtett zárgondnoki tevékenység alapján mi jár jogszerűen az alperesnek s hogy az e megállapítás eredményében jelentkező összeg vétessék az alperes javára számításba. Majd F/D. alatt csatolt különiratában a felperes azt is bejelentette, hogy az alperes zárgondnoki díját 2000—3000 pengőben látja méltányosan megállapíthatónak s ennek alperes javára történő megítéléséhez a P 2027/4/1925. számú végzés jogerössége ellenére is hozzájárul. E bejelentésének megfelelően a felperes a fellebbezési bíróságnak azt az ítéleti döntését sem támadta meg felülvizsgálattal, amely szerint az alperes által igényelhető zárgondnoki díj 3.000 pengőben vétetett számításba. Ily körülmények közt és arra való további figyelemmel, hogy a Pk. 2027/4/1925. számú végzésében csupán részben történt költségmegállapítás, a fentiek szerint ügydöntő kérdést anyagi jogerővel el nem bírálta, s a felperes egyoldalú megállapítása sem vehető idevonatkozóan irányadóul, a fel-