Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Almási Antal kir. kúriai bíró, egyetemi ny. rk. tanár: Dologi jog II. k.[könyvismertetés]

2 gyakorlatban érvényre emelt jogszabálynál fogva a személyjogi, vagy családjogi viszonyból eredő igényekre nem érvényesül, ha a kereset arra irányul, hogy a jogviszonynak, vagy jognak megfelelő állapot a jövőre nézve helyreállíttassék. A jelenleg érvényben levő anyagi magánjog a gyermek törvénytelenítése iránti kereset beadására rövid záros határidőt nem állapít meg s a tervezetnek ide irányuló rendszerét a bírói gyakorlat még nem fogadta el. K. A fellebbezési bíróság ténymegállapítása szerint a felperes 1889 évi május hó 6.-án kötött házasságot B. Terézzel, de a nevezettek között o házassági életközösség már 1889. évi szeptember hó l.-ével megszakadt és ók azóta Szeged határában a tanyán 5 kilométernyi távolságban éltek külön. B. Teréz három év múlva ugyanott a tanyán vadházasságra lépett K. Józseffel, akinek 1926. évben történt haláláig ez a házasságon kívüli viszony szakadatlanul fennáldott. A fellebbezési bíróság ténymegállapítása szerint a törvényes születésűnek anyakönyvezett: H. Rozália 1893. évi április 6.-án, H. János 1896. évi augusztus 14.-én és H. Julianna 1899. évi augusztus 10-én e házasságon kívüli nemi viszonyból származtak. A felperes keresete folytán a szegedi kir. törvényszék a házasságot a H. T. 77. §. a) pontja alapján a B. Teréz hibájából és vétkessé nyilvánítása mellett 1928. évi június hó 28-án kelt és ugyanazon év augusztus hó 31-ével jogerősnek nyilvánított 2905/1928/6. sz. ítéletével bontotta föl. A felperes a bontóperben a gyermekek törvényességét nem támadta meg, hanem erre irányított keresetét csak 1928. évi december hó 11-én adta be. a) Az I. rendű alperesnek a Pp. 180. §. 6. pontjára alapított kifogásával szemben a fellebbezési bíróság azt állapította meg, hogy a felperes gyenge felfogású, főkép pedig a külső tanyavilágban élő teljesen műveletlen ember, akinek sem a gyermek születéséről, sem az ezzel kapcsolatos kérdésekről annak idején nem volt kellő felfogási képessége, azonban ennek dacára a felperes perképességét megállapította. Az alperesnek a Pp. 71. és 75. §-ára fektetett idevonatkozó felülvizsgálati panasza nem helytálló, mert a Pp. 71. §-ának a perbeli cselekvőképességre vonatkozó szabálya a Pp. 698. §-a értelmében nyer alkalmazást, annak a megállapítására pedig, hogy a H. T. 127. §-nak b) pontjában meghatározott elmebetegség esete forogna fenn, a felperesre vonatkozó fenti tények még nem elégségesek, tehát a H. T. 128. §-nak rendelkezéseire tekintettel a felperes e perben perképességgel bir. b) A fellebbezési bíróság ítéletének az I—III. rendű alperesek törvénytelen származását megállapító rendelkezése ellen az I. r. alperes által érvényesített kereset — elévülési kifogását a m. kir. Kúria szintén nem találta helytállónak. A fenti ügyállás mellett nyilvánvaló, hogy H. Rozália (1893) és H. Já-