Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - Néhány szó az erkölcsi kárról

50 vagyunk a kár mennyiségének problémájával. Bizonyítás itt lehetetlen. Mindig csodálkozva kérdezem, hogy miért épp 800, 1000 vagy 2000 pengő az az összeg, amivel felperes vagy a főmagánvádló-sértett sérelme kiegyenlítést nyerhet. Ez azonban olyan kérdés, amire válaszolni nehéz, sőt nem is lehet.10) 3. A kártérítés terjedelmére vonatkozó szabályokhoz, melyek „teljes kártérítésről", tényleges kárról, elmaradt haszonról, dologkárnál külön forgalmi és rendkívüli értékről vagy éppen pretium affectionisről beszélnek,11) sincs sok közünk. A kártérítés terjedelmének meghatározásánál az alapelv: az érdekkiegyenlítődés. Az érdekeszme orsójáról gömbölyödnek le a pozitív és negatív interessé, az érdekmúlás, érdekérzékenység, a compensatio lucri et damni szabályai. Ezekről nem vagyoni kárnál nem esik és nem is eshetik szó. Az okozatossági kapcsolatot a kárt okozó tény és a kárvallott által szenvedett hátrány között sem kell kutatni, — hisz elég magának a károkozó ténynek fennforgása, a többi már bírói mérlegelés dolga. 4. 1921: LIV. t.-c. 18. §. ,,A kártérítés összege a bitorló gazdagodásánál kevesebb nem lehet." A törvény nyilván arra az álláspontra helyezkedik, hogy ,,a kártérítési jogcím mindig magában foglalja a gazdagodási jogcímet."12) Vagyis: az az öszszeg, amit a sérelmet szenvedett szerző kártérítésként kap, legalább annyi kell, hogy legyen, mint amennyit a bitorló a színdarab előadásából, az irásmű közzétételéből, a film levetítéséért stb. kapott. A szerzőnek ez a kára, világos: elmaradt haszon, ami őt annak folytán éri, mert a bitorló, nem ő maga adta elő darabját, vetítette le filmjét stb.: mindenkép vagyoni kár. A törvény a kártérítési követelés mértékét a bitorló gazdagodásához limitálja. Eddig nincs semmi különös. Csakhogy az idézett törvényhely előtt a §. első mondata a vagyoni és nem vagyoni kárról szól, a fenti szabály pedig mindkét kárért adandó kártérítésre utal. A nem vagyoni kár a szerzőt szerzői joga puszta megsértéséért megillető elégtétel, amit a szerző kap, mert bitorlás történi és mert a bitorlás valami olyan érdekét sértette meg, ami pénzáttérést javasolja és magáért az elszenvedett sérelemért kíván szabadon megállapítandó kártérítést adni. V. ö. még: ifj. dr. Szigeti László: A nem vagyoni kártérítés gyakorlatából. Polgári Jog. 1931. évf,, 126. o. ,, . . . az elszenvedett veszélyeztetéssel és fájdalommal már a nem vagyoni kár is felmerült." 10) Erre még később visszatérek. X1) Ha csak annyiban nem, hogy a bíró lelkében lejátszódó psychikai folyamat, mellyel az affectiót tekintetbe veszi, pusztán a ,,jogérzet" dolga; éppúgy, mint erkölcsi kár esetén az elégtétel kiszabásánál az összeg megállapítását is egyedül a „jogérzet" végzi. 12) Grosschmid id. mű, 787. o.