Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám

43 szabálya a törvényhozójának, amely megjelöli a jogi minősítésekre irányadó jogot, hanem előbb kutatnia kell, hogy más jogterületen nincs-e hasonló szabálya s hogy analógia útján a jogszabály céljának megfelelően az a szóbanforgó esetben nem alkalmazandó-e. Például a magyar bírónak az 1925: VI. t.-cíkkbe iktatott magyar-román egyezmény 9. cikke 1. bekezdésének és az 1930: XXXIX. t.-cikkbe iktatott magyar-jugoszláv egyezmény 16. cikke 2. bekezdésének szabályát, amelynek értelmében a hagyatéki tárgyak ingó vagy ingatlan természete tekintetében nem a lex íori, hanem a lex rei stae minősítő szabályai irányadók, — nézetem szerint — nemcsak a román és jugoszláv viszonylatban, hanem analógia útján oly esetekben is kell alkalmaznia, amelyekben a nevezett egyezmények rendelkezései nem nyernek alkalmazást. VII. Fejtegetéseim során tehát arra az eredményre jutottam, hogy abban az esetben, midőn a kolliziós norma alkalmazásának feltétele a jogviszony jogi minősítése, amikor az alkalmazandó jog meghatározása forog kérdésben — nevezzük ezt az esetet a jogviszony primer minősítésének — ebben az esetben annak a jogrendszernek a minősítő szabályait köteles a bíró alkalmazni, amelynek a kolliziós normáit kell alkalmaznia; ezzel szemben abban az esetben, midőn a kolliziós norma útján már meghatározta az alkalmazandó jogot — nevezzük ezt a jog viszony szekundér minősítésének — annak a jogrendszernek a minősítő szabályait, amelynek az anyagi magánjogi szabályai a jogviszonyra általában irányadók. Ez a szabály. Nincsenek-e e szabály alól kivételek? A szekundér minősítések esetében nem lehetnek kivételek, ez kétségtelen. Kérdés csupán, hogy a primer minősítés esetében van-e kivétel? A nemzetközi magánjogi irodalomban egyedül Bartin foglalkozott behatóan ezzel az utóbbi kérdéssel.33) Bartin szerint a lex fori minősítő szabályainak alkalmazását kimondó szabály alól három kivétel állapítandó meg: 1. a szekundér minősítő szabályok a jogviszonyra szabály szerint irányadó jogrendből merítendők; 2. a felek jogszabályválasztó jogának, az akarati autonómia alapelvének, vagyis a kötelmi jogügyletek és (a francia jog szerint) a házassági vagyonjog területén is, a minősítő szabályok a felek részéről kifejezetten vagy hallgatólagosan választott jogból merítendők; 3. a jogviszony tárgyát tevő dolog ingó vagy ingatlan természetének kérdése a lex rei sitae minősítő szabályai szerint bírálandó el. ad 1. E kivételek közül csupán az utóbbi kettővel kell foglalkoznom, mert az elsővel már fentebb foglalkoztam, s erre csak azt kell megjegyeznem, hogy Bartin csak annyiban téve38) Bartin: Etudes 1899. és Principes. 1930. 231. és köv. 1.