Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Törvényjavaslat az uzsoráról

19 és az iratoknak további eljárás végett az elsőbírósághoz való visszaküldését rendelte el — nyilván a Pp. 506. §-a alapján. A fellebbezési bíróságnak ez az eljárása azonban oly lényeges eljárási szabályt sért, amelyről a felek le sem mondhatnak (Pp. 223. §. második bekezdés). . . . Mint a fejben . . . A fellebbezési bíróság a Pp. 506. §-ában foglalt rendelkezést az adott ecetben nem alkalmazhatta. A Pp. 560. §-a ugyanis kimerítően sorolja fel azokat az eseteket, amelyekben a fellebbezési bíróság az ügyet az elsőbírósághoz visszautasítja, vagy visszautasíthatja. Ezek pedig: az utódlás kérdése, az alap és mennyiség szerint vitás követelések esete és a perújítás kérdése. Ezek az esetek mint kivételes intézkedések sem analógia, sem egyéb címen ki nem terjeszthetők. Minthogy a jelen perben sem utódlás, sem perújítás kérdéséről nincs szó, az alap és mennyiség szerint vitás követelés esetében követhető eljárás alkalmazása történt. Az erre vonatkozó rendelkezés azonban nem alkalmazható a fennforgó esetben, — nem terjeszthető ki arra, — mert nem alap és mennyiség szerint vitás követelésről, vagyis nem oly esetről van szó, amiker a Pp. 391. §-a értelmében az alap fennállását közbenszóló ítélettel lehet előzetesen megállapítani. A keresetváltoztatás fennállása a jelen esetben a követeihetes előkérdése ugyan, de nem tekinthető a Pp. 391. §-ában jelzett oly alapnak, amelynek elbírálására a közbenszóló ítélet is szolgálhat és a további eljárás keretében már csak a mennyiség kérdése volna eldöntendő. Ezért a fellebbezési bíróság a keresetváltoztatás kérdésében elfoglalt álláspontjához képest — - ítélet hozatalának mellőzésével — az eljárást maga folytatni és azokba'i a további kérdésekben is határozni tartozik, amelyek az elsőbíróság előtt tárgyalva vagy eldöntve nem voltak és az elsőbíróság ítéletét így kell felülbírálnia. Minthogy pedig ezek szerint a fellebbezési bíróság a kereset érdemében nem határozott és idevonatkozólag tényállást meg nem állapított, a m. kir. Kúria a Pp. 543. §-a értelmében a fellebbezési bíróság ítéletét és eljárását feloldotta és a fellebbezési bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. (1931. okt. 22. — P. V. 7721/1929.) KERESKEDELMI JOG. 22. (Kt. 20. §.), 1908: LVII. t.-c. 1. §. — Üzletátruházás. — A kereskedelmi üzlet átruházására vonatkozó jogszabályok nem kívánják meg az üzleti kötelezettségekért való felelősséghez azt, hogy az átvevő a volt üzlettulajdonosnak az üzlethez tartozó minden vagyonát átvegye: hanem ahhoz az eset körülményei szerint elegendőnek tekintendő olyan jógi helyzetnek, olyan üzleti előnyöknek az átengedése, amelyektől az üzlet folytatásának a lehetősége függ. (K. 1931. nov. 11. — P. IV. 3384/1930.)