Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Biztosítási esemény esőbiztosításnál

139 185. Fegyelmi vétség megállapítása fegyelmi szabályzat alapján. — Ha a munkaadó és az alkalmazott egymás közötti jogviszonyára nézve külön szolgálati és fegyelmi szabályzat van érvényben, a fegyelmi vétségnek a megállapításánál alapul vett és a fegyelmi szabályzatban előírt úton megállapított tényállás a bíróság előtt újból vitássá nem tehető. K, Kiterjed azonban a bíróság hatásköre annak a megvizsgálására, hogy a fegyelmi szabályzat eljárási szabályai betartattak-e, ennek a keretében a fegyelmileg terhelt alkalmazottnak adatott-e mód védelme előterjesztésére s a megállapított tények a szabályok értelmében fegyelmi vétségnek minösülnek-e és hogy a megállapított fegyelmi vétségre olyan büntetés mondatott-e ki, amelyet a kérdéses cselekményre a szabályzat megenged. (1932. márc. 1. — P. II. 2639/1928.) 186. 1910/1920. M. E. 7. és 9. §§ Végkielégítés kiszámításának alapja. — Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 7. §-a és 9. §-ának utolsó bekezdése értelmében a végkielégítés kiszámításánál alapul veendő, mint a felmondási időre eső nyereségrészesedés kiszámításának alapja a munkabért kiegészítő az a nyereségrészesedés, amelyet az alkalmazott a szolgálati szerződésnek a felmondás időpontjában érvényben álló rendelkezései értelmében élvezett; ez pedig a felmondás időpontjában járó, nem pedig a későbben felmerülő nyereségrészesedés. K, Az 1910/1920. M. E. számú rendelet a végkielégítéssel kapcsolatos rendelkezéseiben a rendelet életbelépte előtt s az életbelépése után teljesített szolgálat tekintetében különbséget nem tesz. Bármely okból lép is ki az alkalmazott a szolgálatból, ha egy év eltelte előtt ugyanannál a munkaadónál újból alkalmazásba vétetik, az 1910/ 1920. M. E. sz. rendelet 3. §-ának harmadik bekezdése alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy a felek között már az alkalmazott kilépése idejében el volt-e határozva a szolgálati viszonynak újból való létesítése, vagy sem. Sikertelenül vitatja az alperes, hogy az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 3. §-ának a szolgálati idő folytatólagos számítására vonatkozó rendelkezése csak azoknak az alkalmazottaknak a javára volna alkalmazható, akik a rendelet idézett szakaszának első bekezdésében megjelölt időtartam alatt háborús katonai szolgálatot teljesítettek. A rendelet szövege ilyen megszorító értelmezésre támpontot nem nyújt. Az 1910/1920. M. E. sz. rendeletnek akként való értelmezésére sincsen alap, hogy a 3. §. harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés nem volna alkalmazható az olyan alkalmazott javára, aki nem magyar állampolgár, mert a nem magyar állampolgárokat, illetőleg a rendelet csak a 20. §-ban foglalt korlátozást állítja fel, amiből következik, hogy egyéb vonatkozásban a rendelet magyar és nem magyar állampolgárra egyaránt alkalmazandó. Nincs tehát ügydöntő jelentősége annak, hogy a felperes az 1919. évi május hónapban mely okból hagyta abba a szolgálatát és hogy már ekkor **