Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Biztosítási esemény esőbiztosításnál

140 kifejezést adott-e az alperes szolgálatába későbben leendő visszatésésre irányuló szándékának, vagy nem, valamint annak sem, hogy a felperes a szolgálat megszakításának, avagy a felmondásnak az idejében magyar állampolgár volt-e, vagy nem. Az ezekre a ténykörülményekre ajánlott bizonyítást tehát a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzhette. Felperes 1894. évi szeptember hó 1. napján lépett az alperes szolgálatába, s a szolgálati viszony, felmondás folytán, 1930. évi július hó 31. napján szűnt meg. Ebből a 35 év 11 hónapot tévő szolgálati időből a szolgálatból távol töltött 4 hónapot leszámítva, a felperest 35 év és 7 hónapi szolgálat után illeti meg a végkielégítés. Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 7. §-a és 9. §-ának utolsó bekezdése értelmében a végkielégítés kiszámításánál alapul veendő, mint a felmondási időre eső nyereségrészesedés kiszámításának alapja a munkabért kiegészítő az a nyereségrészesedés, amelyet az alkalmazott a szolgálati szerződésnek a felmondás időpontjában érvényben álló rendelkezései értelmében élvezett; ez pedig a felmondás időpontjában járó, nem pedig a későbben felmerülő nyereségrészesedés, az adott esetben annál is inkább, mert a felperes a felmondás ideje alatt a szolgálat teljesítése alól fel volt mentve és így az ebben az időszakban előálló nyereség vagy veszteség a felperes tevékenységétől függetlenül alakult. Egyébként is a felperesnek összes illetményeihez a szolgálatból való kilépés időpontjában lévén igénye, ez az igénye sem egészben, sem részben nem tehető függővé az 1929/30. üzleti évre eső nyereségnek csak a felperes kilépése után bekövetkező megállapításától. Ez az álláspont felel meg a m. kir. Kúria által követett gyakorlatnak is. (P. II. 7262/1925. szám.) A fellebbezési bíróságnak a nyereségrészesedés kiszámítására vonatkozó döntését tehát, amely a fent kifejtettektől eltérő jogi alapon nyugszik, meg kellett változtatni és, minthogy az 1928/29. üzleti év nyeresége és az ebből a felperesre eső 5% nyereségrészesedés összege már megállapíttatott, úgy, hogy ezen az alapon az ügy már végeldöntésre alkalmas, a felperesnek mind a felmondási időre járó illetményeit, mind pedig a végkielégítését összegszerűen is meg kellett ítélni. (1932. febr. 9. — P. II. 1584/1931.) Polgári perrendtartás életbeléptetése. 187. Ppé. 18. §. — Végrehajtást szenvedő beszámítási joga a pernyertes fél ügyvédje által a perköltségek erejéig kért végrehajtási eljárásban. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 39. számú polgári döntvénye értelmében — ha a kielégítési végrehajtást a perköltség erejéig a Pp. 18. §-a alapján a pernyertes félnek az ügyvédje kéri, a végrehajtást szenvedő ebben az esetben is beszámíthatja a perköltségbe a pernyertes fél ellen már korábban hozott bírósági határozat alapján megillető követelését. Ebből a rendelkezésből következik, hogy a beszámítás csak jog, de nem kötelezettség; következéskép — ha a fél azzal élni kíván, az ellenfélhez ily tartalmú nyilatkozatot tartozik intézni s csak