Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Biztosítási esemény esőbiztosításnál

138 184. Fegyelmi eljárás felülbírálásának korlátai polgári perben. — Ha a munkaadó és az alkalmazott közötti jogviszonyban szolgálati és fegyelmi szabályzat van érvényben, a bíróság vizsgálata és megfontolása csak arra terjedhet ki, hogy a fegyelmi eljárás szabályai betartattak-e, hogy ama cselekmény, amelynek elkövetését a fegyelmi bíróság bizonyítva látta, a szabályzat szerint fegyelmi vétséget képez-e, s az — a szabályzat szerint — a kirótt fegyelmi büntetéssel büntethető volt-e; — a fegyelmi vétségnek megállapításánál alapul vett és a fegyelmi szabályzatban előírt úton megállapított tényállás azonban a bíróság előtt újból vitássá nem tehető. K. Az nem vitás, hogy az államvasutaknál az 1914: XVIII. t.-c. alapján kiadott szolgálati szabályzat van érvényben. A 7 1928. számú fegyelmi határozat a törvényesen megalakított fegyelmi bíróság által a vád és a védelem meghallgatása után az eljárási szabályok betartásával hozatott. A szabályzat 41. §-a szerint szolgálati vétséget követ el az alkalmazott, ha akár a szolgálatban, akár szolgálaton kívül bűncselekményt követ ei, vagy állásához nem méltó magaviseletet tanúsít. A botrányos magaviselet pedig a 45. §. 1. b) pontja szerint fegyelmi büntetéssel büntetendő szolgálati vétség, amely a 42. §. 2. e) pontja alapján a fegyelmi úton a szolgálatból való elbocsátással is büntethető. A szolgálati szabályzat 41. §-ának felhívott rendelkezéséből következik, hogy a bűncselekmény elkövetése mindig szolgálati vétség is és hogy valamely magaviselet szolgálati vétséget képezhet akkor is, amidőn az az alkalmazottnak állandó szolgálati beosztásával, vagy külön nyert meghagyással reá bizott szolgálati tennivalóival, vagy a szolgálati érdekkel közvetlenül összefüggésben nem is volt, — de a magaviselet általában nem méltó az alkalmazott állásához. Az a körülmény tehát, hogy felperes egy államvasút! felügyelő tettleges bántalmazásával, a büntető bíróság által is megtorolt súlyos testi sértést magánháznál lefolyt családi viszálykodás során a dulakodó sógora segítségére sietve követte el, nem változtat azon a tényen, hogy a felperes állásához nem méltó botrányos magaviseletet tanúsított. S minthogy a botrányos magaviselet a szolgálati szabályzat 42. §. 2. e) pontjában megjelölt büntetéssel büntethető, az eljárási szabályok megtartásával hozott fegyelmi határozatot, a döntés érdemében, a polgári bíróság felül nem bírálhatja. Alapos tehát alperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróságnak a döntése, amely szerint a felperesi követelés joga'apjának fennállását megállapította — sérti az anyagi jogot és ezért a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság közbenszóló ítéletét megváltoztatta, és a felperest a keresetével elutasította. A kereset jogalapjának ilyen elbírálása mellett tárgytalanná válván a szolgálatba való visszavételre irányuló kereseti kérelem is, a m. kir. Kúria alperesnek arra vonatkozó felülvizsgálati panaszával nem foglalkozott (1932. febr. 16. — P. II. 2527/1931.)