Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Biztosítási esemény esőbiztosításnál

128 ügyletek megkötésekor fennforgott körülmények között, amely körülményeket az árvaszék határozatának meghozásakor mérlegelhetett és mérlegelni tartozott, az árvaszék hatósága alatt álló utóörökösök érdekét nem sértette. K. V. J. örökhagyó, a felperes nagyatyja, az 1860. november 12. napián kelt végrendeletében egyetlen gyermekét V. G. A.-t tette meg örökösévé, de azzal a korlátozással, hogy a hagyatéknak a kötelesrészét meghaladó fele részét meg nem terhelheti, el nem idegenítheti és arról csak törvényes leszármazói javára végrendelkezhetik. V. G. A. ennek ellenére a hagyatéknak a törvényes leszármazók utóöröklési jogával terhelt és a hagyatéki eljárásban ingatlanokban meghatározott fele részét a gyámhatóság hozzájárulásával megterhelte, majd elidegenítette, az ingatlanok helyébe lépett készpénz és értékpapírok pedig a gyámpénztári kezelés alatt elértéktelenedtek. A felperes szerint az utóöröklési joggal terhelt vagyon elpusztulásáért Budapest székesfőváros árvaszéke felelős, mert az utóörökösök jogának megóvása az árvaszék feladata volt, az árvaszék azonban a helyett, hogy az utóöröklési joggal terhelt ingatlanoknak az utóörökösök részére természetben való megtartásáról gondoskodott volna, hozzájárult az ingatlanok megterheléséhez és elidegenítéséhez, amely hozzájárulása az ingatlanok árának elértéktelenedése folytán végeredményben az utóörökösöknek szánt vagyon megsemmisülését vonta maga után. A felperes az árvaszék jogellenesnek tartott eljárásából származtatott kárát 1,441.720 P-re telte és annak Budapest székesfővárossal szemben való megítélését kérte. A Budapest székesfővárosról szóló 1872. évi XXXVI. t.-c. 115. és 117. §-a értelmében a tisztviselő által hivatalos eljárásában szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott kárért a tisztviselő felelős és a törvényhatóság a kárt csak akkor téríti meg, ha a károsult az elmarasztalt tisztviselő Vagyontalansága miatt kielégítést nem nyerhet, vagy ha ki nem deríthető, hogy a sérelmes határozatra kik szavaztak. A jelen perben ezeknek az eseteknek egyike sem forog fenn, mert az alperes által felülvizsgálati tárgyaláson felmutatott jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy a felperes által sérelmezett határozatokra kik szavaztak, azt pedig a felperes nem Í9 állította, hogy esetleg megítélendő kárkövetelése a határozatokat hozó tisztviselőkkel illetve jogutódaikkal szemben azok vagyontalansága miatt nem érvényesíthető, miért is a felperes az alperes törvényhatósággal szemben a tisztviselők illetve jogutódaik perlése előtt kárkeresettel fel nem léphet. De egyébként is téves a felperesnek az a jogi álláspontja, hogy az árvaszék az utóöröklési joggal terhelt vagyon megterheléséhez és elidegenítéséhez egyáltalán hozzá nem járulhatott, mert az utódöröklési joggal kapcsolatom elidegenítési és terhelési tilalom nem zárja ki feltétlenül a vagyon megterhelését é9 állagának megváltoztatását és az árvaszéknek a megterheléshez vagy elidegenítéshez való hozzájárulása következtében alapjául nem szolgálhat, ha megterhelés vagy elidegenítés az egyes ügyletek megkötésekor fennforgott körülmények között, amely körülményeket az árvaszék határozatának meghozásakor mérlegelhetett és mérlegelni tartozott, az árvaszék