Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Hatásköri illetékességi észszerűtlenségek

214 JOGGYAKORLAT. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 49. számú pol­gári döntvénye. A döntés tárgyát alkotó kérdéssel a jog­egységi kérdés felvetődése kapcsán e lap hasábjain e sorok írója már részletesen foglalkozott. (V. ö. Polgári Jog 1932. évi I. szám, 28. oldal). Ez alkalommal csak örömmel re­gisztráljuk, hogy a jogegységi tanács az eredetileg feltett részletkérdés helyett a probléma egészét tette vizsgálat tár­gyául és a törvények tételes rendelkezéseinek és a jogi el­méletnek is megfelelő és helyes döntést hozta, mikor ki­mondta, hogy ,,a polgári bíróság az eléje vitt magánjogi igény elbírálásánál nemcsak a büntetőbíróság felmentő íté­letének ( az eljárást megszüntető határozatának), hanem elítélést tartalmazó ítéletének döntéséhez és ténymegállapí­tásához sincsen kötve, kivéve, ha valamely különleges jog­szabálynál fogva a magánjogi igény érvényesítésének jog­alapja vagy föltétele a büntetőbíróságnak elítélést tartal­mazó ítélete." A döntés a bűnvádi perrendtartás és a polgári per­rendi törvények alapján a büntető és magánjogi eljárás függetlensége, önállósága elvéből vezeti le a határozat tar­talmát. Kimutatja, hogy a 198. számú elvi határozat idejé­ben, 1907-ben a régi perrendtartás (1868: LIV. tc. 9. §-a) és az azóta hatályon kívül helyezett, a váltóhamisításról szóló 1874. évi XVI. t.-c. alapján még a tételes jognak meg­felelt az a jogszabály, hogy a büntetőbíróságoknak a bűnös­séget megállapító ítélete a polgári bíróságokra irányadó, de az új Pp. 234. §-a, mely nem is kötelezi a polgári bírót a polgári peres eljárás felfüggesztésére, ha büntető eljárás van a perben lényeges kérdésre nézve folyamatban és amely a váltóhamisításról szóló törvény speciális ellenkező ren­delkezését is hallgatólag hatályon kívül helyezte, már a polgári, eljárás teljes önállóságának elvéből indul ki és eb­ből pedig az következik, hogy a büntető eljárás során hozott ítélet, határozat a polgári bírót semmilyen irányban nem köti. Természetesen a Pp. 270. §-a alapján a polgári bíró nincs elzárva attól, hogy a büntető eljárás bizonyítási anya­gát meggyőződése kialakulásánál fel ne használja a szabad mérlegelés elve alapján, de erre kötelezettség, kötött bizo­nyítási szabály nincsen. A döntés indokolása érdekes elvi kijelentést tesz a Pp. 563. §-ának 9. pontjában foglalt perújítási ok terjedelmé­nek értelmezésére nézve. Ugyanis e pont szerint perújítás­nak van helye, ha a polgári perbeli ítélet alapjául szolgáló

Next

/
Thumbnails
Contents