Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Feltünő felsőbírósági döntések a csődjogi megtámadás bírói gyakorlatában s a bizományi jogviszony

200 donnák korlátozása nemcsak magával a tulajdoni elvvel áll diametrális ellentétben és egy a kereskedelmi forgalomban elterjedt tőke és áruszerzési ügyletforma veszélyeztetését, hanem a csődmegtámadási jognak helytelen vágányokra terelését is maga után vonja. A csődjogi megtámadásnak alapelve, hogy csak olyan teljesítés támadható meg. amely által a többi hitelezők megkárosíttattak. Az idegen tulajdon azonban nem tartozván a közadós csődtömegéhez, annak vagy az ezt helyettesítő értéknek a tulajdonos kezéhez való kiszolgáltatása a csődhítelezők érdekeit nem károsíthatja, tehát meg sem támadható. A csőd jog művelésének hanyatló epochájához tartozik a budapesti kir. ítélőtábla P. VIII. 5929 1927. sz. a. hozott ítélete, mely jogerőre is emelkedett. A tábla ebben az ítéletben úgylátszik nagy súlyt vetett az elvi enunciációra, mert elutasította ugyan a tömeggondnokot támadó keresetével a 27. §. feltételeinek fenn nem forgása miatt, de a megtámadott alperesnek a Cst. 38. §-ára alapított beszámítási kifogását is bírói cognitió tárgyává tette és kimondotta, hogy a beszámításnak is helye van és ezen az alapon is elutasította a tömeggondnok keresetét. A tényállás, amely ezen ítéletnek alapjául szolgált, röviden az, hogy a tömeggondnok megtámadta azon 20.000.— koronára rugó fizetést, amelyet a közadós egyik hitelezőjének a kritikus időben teljesített. Ezzel szemben a megtámadott alperes többek között beszámítási kifogással is élt, — azon hátralékos követelése erejéig, amelyet a közadós csődjében 108.000.— korona erejéig bejelentett és amely követelésnek fenállását a tömeggondnok és a közadós elismerték. A kir. ítélőtábla helyt is adott a beszámítási kifogásnak és még csak nem is a hitelező kezéhez majdan kifizetendő, de akkor még bizonytalan csődquóta. hanem a hitelező részéről bejelentett teljes követelés erejéig. Ebből folyólag az alperes, ha egyéb alapon nem lett volna pernyertes, a megtámadott fizetés teljesítése alól quótális követelésének teljes összegű beszámítása címén szabadult volna. Erre eszünkbe jut, hogy nonnunauam etiam bonus dormitat Homeros. Egészen megfoghatatlan, hogy mire alapította a tábla a beszámítási lehetőséget, mely egy tollvonással az egész megtámadási io^ot megbéníthatná. A Cst. 38. §-a ugyanis akként rendelkezik, hogy amenyny ben a rsödhitelező a fennálló törvények szerint beszámitásscl élhet, követelését a csődtömeg ellen érvényesíteni nem tartozik. A beszámítás törvényes előfeltétele tehát az. ho<*v mmdkét félnek legyen egymással szemben követelése, mérf oedig a tömeg adósának nem olyan követelése, amelyet ín fraudem szerzett. Hogy az a követelés, amely a tö-