Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A hitelsértésről szóló törvényjavaslat

17 E §. szövegezéséből nyilvánvaló, hogy a törvényelőkészítés munkáját nem hatotta át az egész kérdésnek jogi, főleg gazdaságpolitikai jelentősége, mérhetetlen nehézsége és kényessége. Az indokolás — hivatkozással az újabb tudományos irodalomra — mentegeti taxativ, illetve exemplificativ felsorolás elejtését, aminek alkalmazását senki sem kívánta, ellenben adós marad annak megvilágításával, hogy e bűncselekmény megkonstruálásánál a magánjognak két alapelve ütközött össze és főkép nem adja magyarázatát annak, hogy a törvényelőkészítést állásfoglalásánál minő szempontok vezették: mily határig engedi érvényesülni az egyik jogelvet a másik rovására. A magánjognak u. i. egyik legősibb tétele a tulajdonjog szabadságának elve: a tulajdonos a dolgát elidegenítheti s megterhelheti; ezzel szemben az adósságokért való felelősség csak másodlagos és származékos tétel. A felelősség elve (Haftung) később vált el az adósság (Schuld) fogalmától s különösen a vagyonnal való felelősség szabálya a személlyel való felelősség külömböző alakzatai (Schylock-i szerződés, tusz és adósszolgaság intézménye stb.) mellett csak lassan fejlődik, míg végre elérkezik a tiszta vagyoni felelősség jogintézményéhez. A tiszta vagyoni felelősség egyébként a modern nomenclatura szerint a személyi felelősséggel azonos.2) A felelősségi elv másodlagos és származékos jellege megállapítható onnan is, hogy olyan tételes jogszabályunk, amely általánosságban jelentené ki az adósnak az egész vagyonával való felelősségét — nincsen. Egyes speciális jogszabályaink sem használnak világos és pregnáns kifejezésmódot, mert pl. a K. t. 64. §-a, amely par exellence felelősségi jogszabály, a közkereseti társaság tagjainak ,.korlátlan kötelezettségéről" beszél és csak magyarázat útján állapítható meg, hogy ez a törvényszó személyi vagyis teljes vagyoni felelősséget jelent. A hiányt észlelték jövendő magánjogunk előkészítői is, ezért tartották szükségesnek a magánjogi törvénykönyvbe való felvételét azon jogszabálynak, hogy ,,az adós a szolgáltatásért egész vagyonával" felel. (946. §.) Minden jogász előtt kétségtelen, hogy a tulajdonjog szabadságának az elve erősebb mint az adósságokért való felelősség, nemcsak azért, mert minden modern, kötetlen gazdálkodásnak az előbbi az alapvető tétele, hanem főleg azon meggondolás folytán: aki hitelt nyújt, nem számíthat abszolúte biztonsággal arra, hogy a hitelezett dolgot viszontlátja. Minden hitelezőnek számolni kell a veszteség rizikójával, hisz ezért részesíti őt a gazdasági élet megfelelő prémiumokban (nyereség, kamatok stb.). -) Giercke: Deutsches Privatrecht 174. §. Schuld und Haftung. 9