Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

114 tasi bíróság ki nem mondotta; kétségtelen, hogy az adott esetben a Pp. 180. §. 2. pontjában meghatározott az a pergátió ok, hogy a polgári pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie, fenn nem forog. Jogszabályt sért ennélfogva a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a Pp. 180. §. 2. pontjában meghatározott pergátló okot megállapította es ennek folytán az elsöbíróságnak a pert megszüntető ítéletét helybenhagyta. (1931. nov. 6. — P. V. 3117/1930.) 147. Pp. 387. §. 2. bek. — Elkülönített végítélet. — Elkülönített végítéletet köteles hozni a bíróság akkor is, ha az egyik pernek a kereset, a másiknak a viszontkereset a tárgya és ezek egy eljárásba vannak egyesítve. A Pp. 387. §-ának 2. bekezdése csak kivételesen engedi meg az ettől a szabálytól való eltérést, de az eltérés még ezekben az esetekben nem kötelező. K. Az alperes a felperes időközben történt elhalálozása folytán a válasziratban kérte az eljárás felfüggesztését. A Pp. 470. §-ának 1. bekezdése értelmében az eljárás nem szakadt félbe, mert az elhalt felperesnek a per vitelére meghatalmazottja volt. A felfüggesztést indokolttá tevő körülmény pedig nincs. A felperes ügyvéde ellenezte is a felfüggesztést. A felfüggesztés elrendelése pedig a felhívott törvényhely értelmében nem kötelező. A kir. Kúria ezeknél fogva nem adott helyt a felfüggesztés iránti kérelemnek. A Pp. 387. §-a II. bekezdése értelmében elkülönített végítéletet hoz, — tehát köteles hozni — a bíróság, ha egy eljárásba egyesített több per körül csupán egy is alkalmas a végeldöntésre és a többi perre nézve el kell halasztani a tárgyalást. Értelemszerűen így van ez akkor is, ha az egyik pernek a kereset, a másiknak a viszontkereset a tárgya és ezek egy eljárásba vannak egyesítve, mint a jelen esetben. (V. ö. Pp. 189. és 190. §. 1. bekezdéssel.) Az imént jelzett törvényhely csak kivételesen engedi meg az ettől a szabálytól való eltérést összefüggés vagy az egyik keresetnek a másik ellenében védelemként érvényesíthetése esetében. De az eltérés még ezekben az esetekben nem kötelező (,,a bíróság az elkülönített végítélet hozatalát mellőzheti"). így a bíróság belátására van bízva, hogy ilyen esetben elkülönített végítéletet hozzon-e, avagy az egyesített pereket egyszerre eldöntő közönséges végítéletet. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság a jelen esetben az általános szabály követelésével vagyis: elkülönített végítélet hozatalával. A 34.664'1927. számú perben a kereset tárgya a szóban levő sertések ellenértéke (119.475 P) és a sertések felkutatásával felmerült költség (28.800 P) volt. Utóbb a felperes az előbbi igénye helyett a sertéseknek természetben való kiadására kötelezést kért. Az elsöbíróság 10. sorszámú íéletével emiatt tilos keresetváltoztatás címén 1927. évi július hó 15-én az első igényre nézve elutasító részítéletet, a második igényre nézve pedig az egyidejűleg hozott végzéssel az eljárást az 1926: XVI. t.-c. 17. §-a alapján egyelőre felfüggesztette. A felperes fellebbezését visszavonta, a végzés elleni felfolyamodása pedig sikertelen maradt. 1927. évi július hó 25-én adta be a felperes a Pp. 189. §-ára hivatkozással ,,új keresetnek" címzett s a sertések természetben való megítélésére irányuló 39.683/1927. szám alatt ikta-