Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

108 hető. (K. 1932. febr. 4. — P. IV. 3388/1930.) A részletes indoko­lást lásd fentebb az Mt. 1021. §-a kapcsán. 138. Kt. 176. §. — Részvényes jogai a közgyűlésen. — A részvényes törvényben biztosított azt a jogát, hogy a közgyűlé­sen megjelenhessen, felszólalhasson és indítványokat tehessen, csak a törvény és az ennek megfelelően alkotott alapszabályok korlátai között gyakorolhatja. K. Nyilván alaptalan azért a felperesnek az a felülvizsgálati érvelése, amely szerint a törvényben biztosított felszólalási joga még abban az eset­ben is fennáll, ha ettől a jogától az alapszabályok értelmében elzárható lett volna. Az alperes részvénytársaság a K. T. 157. §-ának megfelelően alkotott alapszabályainak 6. §-a akként rendelkezik, hogy csak az a részvényes jelenhet meg a közgyűlésen, aki a részvényeit legkésőbb a közgyűlést meg­előző napon a hirdetményben megjelölt helyen letette és az erről szóló letétjegyet felmutatja. A felperes azonban a meg nem támadott tényállás szerint a birtoká­ban lévő egy darab névre szóló részvénynek az e végből kijelölt népbank­nál való letételét csakis az 1931. évi március hó 9-ére kitűzött rendkívüli közgyűlést közvetlenül megelőző napon kísérelte meg, azt azonban nem teljesíthette, mert ez a nap vasárnapra esett, amikor a bank zárva volt. Ez a fellebbezési bíróság helyes kifejtése szerint, a felperesnek olyan mulasztása, amely utólag nem orvosolható és amelynek következményeit neki kell viselnie és amely mulasztása ezért kizárja azt, hogy az alapsza­bályokban meghatározott feltételek teljesítése nélkül és így ezek ellenére a közgyűlésen részvényesi jogokat gyakorolhasson. (1932. febr. 3. — P. IV. 5105/1931.) 139. Kt. 191. §. — Igazgatósági tag kártérítési kötelessége A részvénytársaság igazgatóságának azok a tagjai, akik a hite­lezők megkárosítását okozó jogellenes cselekményekről vagy mulasztásokról tudomást szerezhettek és azok megakadályozását vagy megszüntetését elmulasztották, a hitelezőket ért kárért sze­mélyesen felelősek. Pénzbeli kártérítés helyett a bíróság a természetben való kárpótlást is elrendelheti, ha az a felek méltányos érdekét nem sérti. (K. 1932. jan. 20. — P. IV. 2616/1930.) 140. Kt. 347. §. — Minőségi kifogás az árú zsákjaínak ólomzárral ellátása esetében. — Az eladásra szánt lucernavető­mag zsákjainak állami fehér ólomzárral való lezárása nem fel­tétlen bizonyítékul, hanem csak törvényes vélelmül szolgál arra nézve, hogy az ilyen módon ólomzárolt lucernavetőmag aranka­mentes, amely vélelemmel szemben az ellenkezőt: az arankával fertőzöttséget vitató vevő ennek az őt terhelő bizonyításától el nem zárható. (K. 1932. febr. 16. — P. VII. 2054/1931.)

Next

/
Thumbnails
Contents