Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

104 arányba nem állította, hanem a felperesnek meghatározott összeget rendelt. Abból tehát, hogy a hagyomány a végrendelkezéskor a végrendelkezés tárgyává tett vagyon értékének bizonyos hányada volt, nem következik, hogy a felperesnek hagyománya fejében olyan összeggel kell megelégednie, amely a hagyaték örökség megnyiltakori értékének ugyanolyan hányadát tette. Az átértékelés ilyenformán ebből a szempontból nincs korlátozva. Egyébként az átértékelés mértékének meghatározása tekintetében a következő körülmények irányadók. Az alperesek az örökhagyónak általános örökösei, akik örökölték az örökhagyó házvezetőnőjének 1 szobára és konyhára terjedő lakásszolgalmi jogával terhelten az örökhagyó végrendeletében 60.000 koronára értékelt ingatlanokat, örököltek továbbá a hagyatéki leltárban 168.584 koronára értékelt ingóságokat, amely értékből 13.999 korona készpénz és bélyegkészletre, 21.698 korona 36 fillér értékpapírokra és követelésekre, a többlet pedig ékszerekre, lakásberendezési tárgyakra, ruhaneműekre, állatállományra és élelmiszerkészletre esett. Ezzel szemben tartoztak az alperesek a felperes hagyományával együtt 19.400 korona hagyományt s 79.137 korona 60 fillér hagyatéki tartozást kifizetni és az örökösödési illetéket az egész hagyatékra kiterjedően viselni. Ha való is, hogy a hagyatékhoz tartozó készpénz, bélyegkészlet, értékpapírok és követelések elértéktelenedtek, kétségtelen, hogy az alperesek által örökölt ingó vagyon a maga egészében bőven fedezte a hagyományokat, a hagyatéki tartozásokat s az örökösödési illetéket, úgy hogy az alperesek az örökölt ingatlanokat — eltekintve a fentebb említett lakásszolgalmi jogtól — tehermentesen megtarthatták. Ezek az ingatlanok, amelyekre nézve az örökhagyó 1914. évi 60.000 aranykoronás átértékelésének helyességét az alperesek is elismerik, az ingatlanok általános jellegű időközi értékcsökkenése dacára is 1914. évi értéküknek nagyobb részét kétségtelenül megtartották. Az alpereseket örökösi minőségükből folyóan ma már a felperes követelésén kívül más tartozás nem terheli, mert a többi hagyományos közül átértékelési igényt egyik sem érvényesített s az 1928 : XII. t.-c. 3. §-ában s 15. §-ának ötödik bekezdésében foglalt rendelkezésekre tekintettel többé nem is érvényesíthet. A felperes 19 éven át az örökhagyó szolgálatában állott s a hagyományrendelés célja vele szemben nyilvánvalóan hosszú hűséges szolgálatának megjutalmazása volt. Továbbá a felperes élete alkonyán álló vagyontalan magánalkalmazott, kinek követelése létfentartás céljait szolgálja. Ezzel szemben az alperesek az örökhagyóval vérségi kapcsolatban nem állottak s az örökölt vagyon egyéb vagyonuk mellett alárendelt jelentőségű. Mindezekre tekintettel a m. kir. Kúria nem fogadta el alaposnak az alpereseknek az átértékelés mérséklése érdekében előterjesztett panaszát sem, ellenben úgy találta, hogy az öröklési jogon alapuló pénzkövetelések átértékelésénél az 1928 : XII. t.-c. 15. §-ának első bekezdése szerint alkal-