Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

103 K. A fellebbezési bíróság a hagyatéki iratokat az alperesek kérelme ellenére nem szerezte be. A hagyatéki iratokra azonban nem is volt szükség a perben, mert a hagyaték állagára, leltári értékelésére, a leltári értéknek a hagyaték egyes részei közt való megoszlására, az örökhagyó végrendeleteinek keltére, tartalmára s a hagyatéknak mikénti átszállására nézve, amikre a hagyatéki iratokból bizonyíték lenne meríthető, nincs vita a peresfelek között. Ezért az alperesnek a hagyatéki iratok beszerzésének mellőzése miatt alaposan nem panaszkodhatnak. A pénzhagyomány értékét eltérő rendelkezés hiányában a hagyományrendelést tartalmazó végrendelet keltének időpontjában volt pénzérték alapulvételével kell megítélni. Az örökhagyó a felperes 3000 korona hagyományát az 1914. évi augusztus hó 5. napján alkotott végrendeletében rendelte anélkül, hogy akár ebben a végrendeletében, akár későbbi végrendeletében intézkedett volna arról, hogy a hagyományt a koronának mely idöpontbeli értékével kell számítani. Eltérő rendelkezés hiányában tehát ez a hagyomány a koronának 1914. évi augusztus hó 5-iki értékével jön számításba s minthogy akkor a koronának számbajöhető értékváltozása nem volt, 3000 aranykoronát tesz. Nincs tehát alapja az alperesnek amiatt emelt panaszának sem, hogy a fellebbezési bíróság a felperes hagyományát nem az esedékességkor volt pénzértékkel számította. A felperes a részére rendelt hagyományt az örökhagyónak 1921. évi augusztus hó 29. napján bekövetkezett halála után 1921. évi november hó 13. napján, amikor már csak 178.57 korona volt 1 aranykoronával egyenlő értékű, akkori 3000 koronában, vagyis a pénz értékcsökkenésének méltányos figyelembevétele nélkül meghatározott összegben jogfenntartás nélkül vette fel. Ennek ellenére az 1928 : XII. t.-c. 15. §-ának negyedik bekezdése értelmében igényelheti hagyományának átértékelését, ha valószínűvé teszi, hogy az átértékeiés követelését a fizetéskor tapasztalatlansága, vagy szorult anyagi helyzete miatt mulasztotta el. Az, hogy a felperes mulasztásának tapasztalatlansága volt az oka, nemcsak valószínűséggel, de kétségtelenül megállapítható, mert a részére történt teljesítéskor az átértékelés lehetősége általában ismeretlen volt. Ennélfogva a felperesnek az átértékeléshez való igényét az alperesek idevágó felülvizsgálati panaszának figyelmenkívül hagyásával meg kell állapítani és pedig annak a vizsgálata nélkül, hogy a felperes a teljesítés elfogadásakor valóban szorult vagyoni helyzetben volt-e, mert a törvény az átértékelés előfeltételéül a tapasztalatlanságot és a szorult anyagi helyzetet vagylagosan, nem pedig együttesen állapítja meg. Az örökhagyó abban a végrendeletében, amelyben a felperes hagyományát elrendelte, ingó vagyonát 20.000 koronára, ingatlan vagyonát pedig a házvezetőnője részére rendelt ingatlanhagyomány kivételével 60.000 koronára értékelte, a hagyományt azonban ezzel az értékeléssel semmiféle