Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Az előadóművész védelme a mechanikai előadásoknál

13 film kora előtt átruházta. A gyakorlat ezt a kérdést a szerző javára döntötte el azon elgondolás alapján, hogy technikailag is és gazdaságilag is el nem képzelt és el nem képzelhető jelentőségű új területekre ( ein ganz neues Wirkungsfeld des geistigen Verkehrs" . . .) az ú. n. régi szerződések jogátruházó nyilatkozatai nem vonatkoztak, mert a felek ily irányú szerződéskötési szándékát vélelmezni nem lehet. Ebből az elvből kiindulva, az előadóművész teljesítményének is meg kell adni azt a védelmet, amely neki a személyiségi jog és a munka oltalmát valló magánjogunk rendszere mellett kijár még akkor is, ha a védelemnek ez a lehetősége nem a szerzői jogról szóló törvényünk tételes rendelkezéseiben gyökeredznék. Abból a körülményből, hogy szerzői jogi törvényünk természetszerűleg a szerző és nem az előadóművész védelmét szabályozza, még nem következik, hogy egy olyan cselekmény, amely egyrészt kívül esik ezen szabályozás körén, másrészt pedig a törvényhozó gondolkodásának körén is annak idején még kívül esett, magánjogi rendszerünk alapvető tanai szerint feltétlenül megengedett cselekmény volna. Az előadóművész teljesítményének védelmét a teljesítményért nyújtandó ellenérték kérdését a gyakorlati élet mindeddig minden különösebb jogi szabályozás nélkül meg tudta oldani, mert aki az előadóművészt akár a színpadon, akár a hangversenyteremben, vagy bárhol másutt felléptette, aki a művész munkáját film, vagy hanglemezfelvétel céljára igénybevette, ezért a művészt megfizette, akit a továbbiakban nem érdekeli, hogy az előadott mű szerzője, vagy az előadás vállalkozója számára az ő előadóművészete milyen eredményt jelenthet. A tekintetbejövő ezirányú lehetőségekkel a felek tisztában voltak és ehhez képest nyert megállapítást az előadóművész teljesítményének ellenértéke. Az előadóművész tudta, hogy fellépése a mű szerzőjének, vagy annak, aki az előadási joggal rendelkezett, milyen kiaknázási lehetőséget jelent. Ma ez nem így van. Nem beszélünk arról, hogy a televíziós kísérletek előrehaladása folytán nincs messze az az idő, amikor egy valóságos vagy mechanikai úton történő előadás (hangosfilm) a felvevő készülékek milliói útján megszámlálhatatlan helyen egy időben fog lejátszódni, hanem csak arra mutatunk reá, ami már ma is gyakorlati valóság és ipari kihasználás tárgyát képezi. Azt, amit az előadásból nem látó, hanem hallóérzékünk fog fel, a rádió már ma is millió és millió hallgatónak továbbítja; továbbítja az előadóművésznek hanglemezre vagy hangosfilmre felvett beszédjét, énekét, hegedű stb. játékát. A hanglemezre történt felvételért vagy a hangosfilmen történő fellépésért az előadóművész megkapja teljesítményének ellenértékét a gyárostól, a vállalkozótól. A mű szerzőjének engedélye nélkül azonban a gyáros, a vállalkozó a felvételt nem esz-