Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 1. szám - Az előadóművész védelme a mechanikai előadásoknál
14 közölheti, mert a szerző jogát védi a törvény, a szerző tehát a mechanikai előadás céljára történő átvitelért az őt illető díjat ugyancsak megkapja. A gyáros most már a hanglemezt forgalomba hozhatja, a hangosfilmet rendeltetésének megfelelően a mozgóképszinházban előadhatja. Ámde a gyáros a technika haladása folytán, a különböző technikai lehetőségek összekapcsolása útján újabb kiaknázási módozatokat keres és a hangié mezt vagy a hangosfilmet rádió útján előadatja. Maradjunk egyelőre a gyakorlatibb kérdésnél, a hanglemeznél. Hanglemez felvételeket nálunk is naponta közvetít a rádió. Ehhez az előadáshoz éppen úgy, mint a hanglemezeknek egyébkénti nyilvános előadásához ismét szükséges a szerző beleegyezése, mert a szerző a hanglemezgyárosnak csak a mechanikai eszközre történő átvitelre, de nem az ilyen eszközökkel történő nyilvános előadásra is adott engedélyt. A rádió minden ilyen esetben meg is fizeti a hanglemezek útján előadott művek nyilvános előadásáért járó jogdíjat a szerzőnek, az előadóművészt azonban senki sem kérdezi, az ő hangja, az ő játéka uratlan jószág lett, amelyet a rádió útján milliók szórakoztatására lehet felhasználni, anélkül, hogy az előadóművész ezért ellenértéket kapna. Pedig az előadóművész a hanglemezgyárnak a dolog természete szerint csak a felvételre és a lemeznek, mint többszörözési eszköznek forgalomba hozatalára, de nem egyszersmind a lemez segítségével eszközölhető nyilvános előadásokra adoti engedélyt, éppen úgy mint a szerző. Addig, ameddig hanglemezek nyilvános előadása csak egyes nyilvános helyeken, de nem a rádió útján történt, a kérdés gazdasági jelentősége mellett inkább el lehetett menni. A rádió nagy jelentősége mellett azonban fokozottabban látjuk azt a méltánytalanságot, amely az előadóművészt a mechanikai úton történő nyilvános előadás so rán éri, mert amíg a szerző ezen újabb kiaknázási lehetőségéit újabb ellenértéket kap, addig az előadóművész teljesítményét ellenérték nélkül kisajátítják, helyesebben elsajátítják egy olyan, általa szem előtt nem tartott célra, amelyből mások húznak hasznot. Minden olyan esetben, ahol az előadóművész teljesítménye mechanikai eszközön megrögzítve nincsen, a művész teljesítményéhez bárki, tehát a rádió is csak a művész akaratával, tehát a vele megállapítandó ellenértékért juthat. Tudjuk, hogy amikor például a rádió egy operaházi előadást közvetít, az opera szerzőjének fizetendő jogdíjon felül ezt a jogdíjat rendszerint lényegesen meghaladó összeget fizet a rádió az operaháznak az előadás átengedéséért, egyszóval az előadóművészeknek általa közvetített játékáért. Semmi kétség nem lehet abban az irányban, hogy ha a rádió egy ilyen operaházi előadást a szerző engedélyével, de az operaház engedélye nélkül közvetítene, úgy, habár nem idegen ingó elsajátításáról, de mégis olyan elsajátí-