Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez
171 kásos eljárásával a józanság elvei szerint eljáró emberi ténykedésekkel ellentétben van, helyesen szorítandó rá arra, hogy ő bizonyítsa azt, ami kivételes jelenség. A jogrend általában feltételezi, hogy az emberek jóhiszeműen járnak el, amire talán a valóság kevesebb alapot szolgáltat, mint arra, hogy átlagosan és rendszerint bizonyos egyformasággal történnek a dolgok. Bizonyítás hijján tehát helyesebb, ha a bíróság abból indul ki, hogy az adott esetben is úgy történtek a dolgok, mintahogy az élettapasztalat szerint ilynemű dolgok történni szoktak. A kúriai gyakorlatunkban is láttuk a nyomait annak, hogy a bíróság súlyt tulajdonít a dolgok rendszerinti törtésének, de a német bírói ítélet azért érdemel kiemelést, mert teljes élességgel nyul hozzá a bizonyítási teher megosztásának kérdéséhez és teljes határozottsággal mondja ki, hogy a bizonyítás azt a felet terheli, aki az élettapasztalat eredményével ellentétes álláspontot a concret esetre vitatja. B. S. Családjogi és örökjogi gondolatok a közigazgatási jogban. Azok a közigazgatási jogintézmények, amelyek nem köztestületek, hanem egyes személyek közigazgatási természetű jogait és kötelességeit tárgyalják, sok gondolatbeli azonosságot mutatnak fel a magánjoggal. Kötelmi ízű kötelezettség: az adófizetés; dologi jog: némely köztartozás biztosítására szolgáló törvényes zálogjog. Egyes jogintézmények a család és örökjoggal mutatnak fel hasonlóságot, az örökjognak főkép azon részével, amely — mint pl. az özvegyi jog — az elhalt tartási kötelezettségét és az özvegy evvel korrespondeáló hűségi kötelességét konzerválják a halál utánra is. Ilyen természetű közigazgatási jogintézmények: a köztisztviselői nyugdíj, a családi pótlék, a társadalombiztosítási járandóságok, valamint bizonyos engedélyezett jogoknak továbbgyakorlása az özvegy vagy a lemenők által. Csupa oly joghatással állunk szemben, amelyek magánjogi tényállásokhoz: a családhoz tartozandósághoz, a házassági kötelékhez fűződnek. A magánjogászt érdekelni fogja az, hogy a közigazgatási jog a maga sajátos intézményei szempontjából hogyan korrigálja ezeket a tényállásokat és alkot belőle egy, mondhatni, közigazgatási család és örökjogot. 1. Egyes közigazgatási törvények, nyilván tűllassúnak és így a maguk szempontjainak meg nem felelőnek tartván a holtnaknyilvánítási eljárás általános szabályait, szabályozzák annak közigazgatási szurrogátumát. Az öregségi biztosításról szóló törvény 61—62. §§-ai beszélnek az „eltűnés" munkásbiztosítási bírósági megállapításáról, kimondván, hogy az ítéletnek csak az özvegyi, illetve árva járadék szempontjából van joghatálya. Az 1912: LXV. t.-c. 74. §-a szól az „eltűnt és fel nem található" állami alkalmazott nejének és gyermekének járó „ideiglenes"