Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

157 ítélése szerintük nem helyesek, ami ugyan olykor-olykor nem is volna hiba, ha elavult és a kor követelményeinek meg nem felelő törvényalkotásokról van szó. A magyar jogban nem ismeretlen a szokásnak ily törvény rontó ereje. Sokszor azonban a kereskedelmi szakismeretek egymagukban nem képesek arra a helyes distinkcióra, mikor vehetné kezdetét elavuló törvénnyel szemben a törvényrontó szokás. E vád fennforoghat a Jury szakvéleményeinél. A Jury azonban nem ítél, csak tájékoztató véleményt ad a bíróságoknak, amelyek a véleményt szabadon mérlegelik. Nem forog fenn azonban a választott bíróságoknál, ahol a bíróság jogászelnökeinek mindenkor módjában áll, hogy rámutassanak egyfelől a törvényeknek megfelelő döntés szükségességére és arra, hogy az alkalmazandó törvény megfelel-e az igazságosság követelményeinek is oly esetekben, amikor a kereskedelmileg képzett szakférfiak a törvény rendelkezéseit nem tartják igazságosnak. A jogászilag képzett tagok a legtöbb esetben abban a helyzetben is lesznek, hogy rámutassanak, hogy a törvénynek megfelelő döntés a konkrét eset szempontjából is igazságos. Ami a választott bíróság alakulásának a kérdését illeti, az 1923. évi V. t.-c. 44. §-át egyes jogászok nem tartják szerencsés megoldásnak. A választott bíróság eszméjének nem felel meg, hogy az egyik peres fél, a felperes legyen jogosítva meghatározni, hogy az alperes köteles magát e bíróság ítélkezésének alávetni. Az alperes itt alakilag hátrányban van és amennyiben helyes volna a rendes kereskedelmi ügyekre, amelyek nem a tőzsdebíróság ügyköri megítélése alá tartoznak, a kamaránál választott bíróságot instituálni, az ily választott bíróság kompetenciáját csak abban az esetben statuálnánk, ha annak magát mindkét fél előzetesen alávetette. Ebben az esetben azonban viszont semminő irányban nem volna korlátozható a bíróság hatásköre. Jogászi megítélés szerint feltétlenül szükséges, hog^ mindazok a szervezetek, amelyek hivatottak valamely formában is igazságot szolgáltatni, a feltétlen elfogulatlanság tárgyi garanciával kell, hogy rendelkezzenek. Szerintük, bár a testület közismerten előkelő gondolkozású egyénekből van alakítva, a vesztes fél a nem államilag instituált és a nem tőle választott bíró ítéletében talán nem bízik és hiszi, hogy a nem tőle választott bíró elfogult volt az ellenfele javára. A tárgyilagosság biztosítása a legfontosabb elv és ezt az elvet minden látszólagos befolyás lehetőségétől, annak feltételezésétől is teljesen mentesíteni kell. A kamarát, illetve a kamara elnökségét igen közelről érdekli a jurytagok működése és erkölcsi magatartása. A magam részéről azonban a gyakorlati tapasztalatokra utalva,