Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám

III A párisi Semmítőszék 1884. április 2-án kelt határozatában (Clunet, 1885. 77.) és a párisi Cour d'Appel 1892. május 27-én és 1901. március 5-én kelt határozataiban (Clunet, 1892. 940., Clunet, 1901. 775.) abban a kérdésben, hogy az olasz jognak az a szabálya, amely a házasfelek között az ajándékozást tiltja és amely az olasz jog szerint a perszonálstatutumhoz tartozik, (még abban az esetben is, ha franciaországi ingatlan az ajándék" tárgya), a lex fori, vagyis a francia jog minősítő szabályait alkalmazta, amelyek a szóbanforgó tiltó szabályt a dologi statútumhoz tartozónak minősítették, s így a lex rei sitae alkalmazását s ennek következtében az ajándékozás érvényességének kimondását eredményezték. Ugyanígy döntött a Semmítőszé)-: 1924. május 7-ikí határozatában (Clunet, 1925. 126.). Ezzel szemben a caeni fellebbezési bíróság 1912. január 15-én (Clunet, 1914. 217.) a kérdést a perszonálstatutumhoz tartozónak minősítette, tehát az olasz jog minősítő szabályát alkalmazta és az ajándékozást érvénytelennek mondotta ki. Ugyanígy a párisi fellebbezési bíróság 1862. évi január 6-án (Sirey 1862. II. 337.) kelt határozatában a pennsylvaniai jogban ismert örökjogi választói jogot, amelynek értelmében az örökös választhat a vagyon felének átvétele vagy a végrendeleti öröklés közt, a francia jog minősítő szabályainak megfelelően, házassági vagyonjogi igénynek minősítette; a párisi Semmítőszék viszont 1869. június 18-án (Sirey, 1869. I. 417.) kelt határozatában a new-yorki jogban ismert teljesen hasonló természetű választói jogot az amerikai jog minősítő szabályainak megfelelően öröklési jogi természetűnek. Az angol High Court-Chancery Dívisíon 1905. március 16-án kelt ítéletében (Clunet, 1906., 845.) a leasehold intézményt az angol jog, a lex fori szerint personal estatenak minősítette, majd egy későbbi ítéletében a. lex rei sitae szerint ingatlan természetű intézménynek (Clunet, 1909. 1156.). A francia bíróságok a holográf alakban való végrendelkezésre irányuló képességet általában alaki kérdésnek minősítik s mégis a Tribunal de la Seine 1903. augusztus 13-iki határozatában (Clunet, 1904., 166.) és 1927. február 19-iki határozatában (Clunet, 1928., 907.) ugyanezt a kérdést a végrendelkezési képesség, tehát a per szónál statútum keretébe tartozónak minősítette. A magvar bírói gyakorlatból is nehéz alapelveket kihámozni abban a tekintetben, hogy mely jog szerint minősítendő a per tárgyát tevő jogviszony. Bíróságaink lehetőleg áthidalják a nemzetközi magánjogi kérdéseket s amennyire csak lehetséges, magyar jogot alkalmaznak. Ebből következik, hogy a jogviszonyokat legalább is, midőn az alkalmazandó jog meghatározása forog kérdésben, lehetőleg a magyar jog szerint minősítik, még akkor is, ha külföldi jog nyer a konkrét esetben alkalmazást. Egyes kúriai határc-