Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám

9 midőn az alkalmazandó jog meghatározása forog kérdésben, amidőn a jogviszony minősítésétől függ a jogviszonyra általában irányadó jog meghatározása, a francia és a külföldi bíróságok anélkül, hogy ezt a szabályt kifejezetten formuláznák, csaknem mindég a lex fori minősítő szabályait alkalmazzák. Ez általában áll is. Mindamellett a külföldi és a magyar bírói gyakorlat tanulmányozása azt a meggyőződést keltette bennem, hogy a legtöbb állam bíróságai a minősítő jogszabályok összeütközésének a kérdésével nincsenek még kellően tisztában s ezen a téren elég nagy zavar uralkodik, A német Reichsgericht például abban a kérdésben, hogy az elévülést oly esetben, amikor a jogviszony az angol-amerikai és a német joghoz kapcsolódott, anyagi jogi vagy perjogi intézménynek kell-e minősíteni, háromféleképpen döntött: Az első esetben (R. G. I. 8. Mai 1880. II. k. 13.) az amerikai elévülési szabályokat alkalmazta, annak ellenére, hogy az elévülést az amerikai jog perjogi, a német jog pedig anyagi jogi intézménynek minősítette. A második esetben (R. G. I. 4. Jan. 1882. VII. k. 21.) elvetette az elévülési kifogást, bár az mind a két jog szerint meg volt alapozva, azzal az indokolással, hogy az elévülés az amerikai jog szerint perjogi intézmény lévén, az amerikai elévülési szabályok a német bíróságokra nem lehetnek irányadók, viszont a német jog sem alkalmazható, mert a német jog anyagi jogi elévülése a kérdéses követelésre nem vonatkozik. A harmadik esetben (R. G. I. 18. Mai 1889. XXIV. k. 383/393.) angol elévülési kifogást mellőzött azzal' az indokolással, hogy az elévülés a német jog szerint nem volt megalapozva, az angol elévülési kifogás pedig perjogi intézmény lévén, a német bíróságokra nem lehet irányadó. Ezzel szemben az 1910 november 21-én kelt határozatában a Reichsgericht ismét a fenti első álláspontot foglalta el. (Niemeyer folyóirata XXI. 62.) Különbözőképpen döntött a Reichsgericht abban a kérdésben is, hogy a kötelmi jogviszony vagy a szülők és gyermekek között fennálló viszony egy egységes jog vagy esetleg több jog szerint minősítendő-e. Az előbbi álláspontot foglalta el a Reichsgericht az 1891. évi május 13-án kelt határozatában (Niemeyer II. 587.), amelyben úgy döntött, hogy a kérdés, hogy valamely szerződés vétel vagy vállalkozási szerződésnek tekintendő-e, nem bírálható el különbözőképpen aszerint, amint az egyik vagy a másik fél kötelezettségéről van szó. Ugyanígy döntött a Reichsgericht 1908. április 4-iki ítéletében (Niemeyer XVIII. 138.). Ezzel szemben az utóbbi álláspontot foglalta el 1902. április 21-iki határozatában (Niemeyer XIII. 422.) és 1900. május 29-iki határozatában (XLVI. kötet, 121.). Az Oberlandesgericht Colmar 1893. évi május 19-én kelt határozatában (Clunet, 1895., 141.) a lex fori minősítő szabályait alkalmazta. A francia bíróságok gyakorlata sem teljesen következetes.