Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám

8 XXXIX. t.-c.) 16. cikkének 2. bekezdése, az 1925. évi május hó 7-én kelt román—cseh-szlovák egyezmény 25. cikkének 2. pontja és a 26. cikkének 3. pontja szerint14): a dolog, a vagyon ingó vagy ingatlan természetének kérdésében a lex rei sitae minősítő szabályai irányadók. Az 1925. évi október hó 12-én Moszkvában kelt német—orosz konzuli egyezmény 11. szakaszához tartozó zárójegyzökönyv szerint15), habár a Szovjet törvényhozása az ingó és ingatlan dolog közötti megkülönböztetést nem ismeri, az ingatlanokra irányadó lex rei sitae alapelve kiterjed a Szovjet területén lévő következő vagyonkategóriákra: mindenféle épületre és építményi jogra. Az Argentinia, Bolívia, Paraguay, Peru és Uruguay között 1889. évi február 12-én Montevideoban kötött kereskedelmi jogi egyezmény 1. cikke szerint1") abban a kérdésben, hogy valamely jogügyletet kereskedelmi vagy magánjogi ügyletnek kell-e minősíteni, a lex loci contractus minősítő szabályai alkalmazandók. És végül a hatodik pánamerikai értekezlet részéről 1928. évi február 13-án Havannában elfogadott nemzetközi magánjogi kódex 247. és 248. cikke szerint17) a közkereseti és betéti társaság kereskedelmi jogi jellege aszerint a jog szerint bírálandó el, amely a társasági szerződésre irányadó, ennek hiányában pedig, amely a társaság kereskedelmi telepén van hatályban. Ha ezek a jogok kereskedelmi és magánjogi társaságok között nem tesznek különbséget, a kódex szerint a lex fori minősítő szabályai irányadók. A társasági szerződésre irányadó jog szerint kell elbírálni a kódex szerint a részvénytársaság kereskedelmi jogi jellegét is, ilyennek hiányában pedig a közgyűlés helyének a joga szerint, ilyennek hiányában végül annak az államnak a joga szerint, amelynek területén az igazgatóság rendes székhelye van. Ha ezek a jogok kereskedelmi jogi és magánjogi társaságok között nem tesznek különbséget, aszerint kell a részvénytársaságot kereskedelmi jogi vagy magánjogi jellegűnek tekinteni, amint be van-e vezetve a kereskedelmi cégjegyzékbe annak az államnak a területén, ahol a kérdés eldöntendő. Kereskedelmi cégjegyzék hiányában a lex fori szabályai alkalmazandók. Amint a nemzetközi magánjogi törvényekben, úgy az államok bírói gyakorlatában sem találunk teljesen határozott elveket a tekintetben, hogy mely jog szabályai szerint kell a bírónak a jogviszonyt minősítenie. Bartin ugyanis) és vele együtt valamennyi francia író19) azt tanítja, hogy minden olyan esetben, ") Makarov: id. m. 285. 1. 15) Makarov: id. m. 378. 1. 16j Makarov: id. m. 390. 1. 1T) Makarov: id. m. 406—407. 1., 415. 1. 1S) Bartin: id. m. I. 227. 1. 1H) Pillet-Niboyet: Manuel de droit int. privé. 1924. 373. és köv. 1. és a 373. 1. 2. jegyzetében említett írók.