Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

45 felárat követeljen. Ezért nem sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az a rendelkezése sem, amely szerint felperest a kárkövetelésre irányuló kereseti kérelmével is elutasította. (1931. dec. 3. — P. II. 6778/1929.) 54. Szolgálati szabályzatban megállapított fegyelmi hatóság határozatának felülbírálása. — Abban az esetben, ha a szolgálati szabályzat a fegyelmi hatóság hatáskörébe utalta az alkalmazott terhére rótt cselekmény tekintetében a tényállás megállapítását és a fegyelmi büntetés kiszabását, a rendes bíróság sem a fegyelmi bíróság által megállapított tények valóságát, sem a kiszabott büntetés mérvét nem vizsgálhatja felül, hanem csupán azt teheti vizsgálata tárgyává, vájjon a fegyelmi határozatot illetékes hatóság szabályszerű eljárás útján hozta-e és vájjon az alkalmazott terhére megállapított tények olyan természetűek-e, amelyek a fegyelmi szabályzatba ütköző voltuknál fogva a kiszabott büntetést vonhatják maguk után. K. A szerződési szabadság elvének megfelelően törvényes rendelkezés hiányában a munkaadó szabadon határozhatja meg azokat a feltételeket, amelyek mellett az alkalmazottait a szolgálatába fogadja, — a munkavállaló pedig határoz afölött, hogy a munkaadó által előírt feltételek mellett hajlandó-e a szolgálatot vállalni. Felperes 1918. szeptember 9-én aláírta a Nb. 5. a. szolgálati nyilatkozatot, amely szerint az alperesi társaság szolgálati és fegyelmi rendtartása határozmányainak magát mindenben alávetette. Ezáltal a felek között olyan szerződés jött létre, amelynek határozmányai a szolgálatadó alperest és a munkavállaló felperest egyaránt kötik. A felek közötti jogviszony elbírálásánál tehát a szolgálati szerződés kiegészítő részét képező Nb. 4. alatti szolgálati és fegyelmi rendtartás határozmányai irányadók. Minthogy pedig a fegyelmi rendtartás 9., 10., 11. §-ának a rendelkezései az alkalmazott terhére rótt fegyelmi cselekmény tekintetében nemcsak a tényállás megállapítását, hanem a büntetés kiszabását is az alperes igazgatósága hatáskörébe utalják, sikertelenül vitatja a felperes, hogy az igazgatóság ezek tekintetében hatáskörrel nem bírt. Abban az esetben pedig, . . . mint a fejben . . . A tényállás szerint a felperes ellen lefolyt fegyelmi vizsgálat szabályszerű volt, s az illetékes fegyelmi bíróság megállapította, hogy a felperes az 1924—25—26. évben elkövetett háromrendbeli fegyelmi vétség és fegyelmi büntetés után 1927. február 16-án a szolgálatban ittas volt és szolgálati elöljárójával szemben súlyos fegyelemsértést követett el, amennyiben K. Lajos hajóskapitánnyal szemben fegyelmezetlen és sértő magaviseletet tanúsított és vele szemben támadólag lépett fel. S minthogy a felperes terhére megállapított ezen tényállás szerint felperes a szolgálatban javíthatatlannak bizonyult és ismételt büntetések dacára szolgálati kötelmeit tartósan figyelmen kívül hagyta, s felperesnek ez a magatartása a fegyelmi rendtartás 10. §. d) pontjában írt fegyelmi vétség tényálladékát kimeríti, a 9. §. 6. pontja értelmében a büntetésből való elbocsátás a felperessel szemben kimondható volt. Ilykép a felperesnek az el-