Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

44 zöen — azt az egyedüli feltételét szabja, hogy az igénylő 15 tucat patronra vonatkozó csere-szelvényt váltson 15 P-ért. A csupán az ingyen-szolgáltatással kapcsolatban támasztott e kikötés azonban nem cáfolja meg a szolgáltatás ingyenességét és csak az iránt nyújt az alperesnek némi biztosítékot, hogy a fogyasztó szempontjából patronok nélkül használhatatlan s így reá nézve értéktelen, de az alperesnek az aggálytalan szakvéleményből kitűnően 11 P önköltségébe kerülő készülék ingyenes szolgáltatását csak azok igényeljék, akik azt valóban használni akarják; — ugyanis a szakvélemény azt is igazolja, hogy az alperesnek 15 tucat patron-cseréből csak 3 P 30 f. tiszta haszna van, amibe tehát nem lehet belekalkulálva a készülék 11 P-s önköltségi árnak semmi hányada sem: másrészt meg a 15 P-nyi csereszelvény megváltása egyáltalán nem jelentkezik az ingyen-szolgáltatást igénylő külön megterhelésének sem, mert e 15 P a hirdetésnek magfelelően tucatonként egy pengővel a patroncserénél a változatlan két pengőnyi árjegyzéki árba való beszámítás révén maradék nélkül megtérül. Tehát a Tvt. 2. §-a sem talál a peres esetre. (1931. nov. 10. — P. IV. 4883/1931.) 53. Szolgálati jogviszony természete. — A szolgálati viszonynak általában nem lényeges ismérve az, hogv a szolgálat ellenértéke előre meghatározott állandó összeg legyen, mert nincs kizárva, hogy az ellenérték egészben a megkötött ügyletek után elért jutalékban vagy felárban legyen megállapítva; nem lényeges kellék az sem, hogy a szolgálat kizárólagos legyen, mert nincs kizárva, hogy az alkalmazott főnöke engedelmével vagy tudtával a maga vagy más részére is ügyleteket kössön; lényeges ismérve azonban az, hogy a munkavállaló a tevékenységét vagy annak egyrészét a munkaadó részére — a háztartása gazdasága vagy üzlete körében teljesítendő szolgálatokra ellenérték mellett állandóan lekösse. K. Felperes nem vállalt kötelezettséget arra, hogy állandó alkalmaztatás keretében teljesítsen az alperes cég részére szolgálatot, s nem állott az alperes céggel függőségi viszonyban, így nem is tekinthető a telep helyén kívüli ügyletek kötésével megbízott s az alperes cég üzleti személyzetéhez tartozó kereskedelmi utazónak. (K. T. 45. §.) Az anyagi jog szabályainak megsértése nélkül mondotta ki tehát a fellebbezési bíróság, hogy a felek között szolgálati viszony nem létesült és így a felperes felmondási időre járó díjazást nem követelhet. Alperes cégnek azt a magatartását, hogy a felperes ügynöki működésének tartama alatt nála megrendeléseket tett üzletfeleket a felperes eltávozása után is megtartotta, és áruval kiszolgálta, — a felperes joggal csak akkor kifogásolhatná, ha alpereseknek ezen önmagában megengedett magatartása valamely szerződéses tilalomba ütköznék, s így a felperessel szemben relatíve jogellenes volna. Ezt azonban felperes nem is állította, az Fj alatti szerint korábban fennállott jogviszony alapján pedig felperesnek a joga csak arra terjsdt ki, hogy az akvirált vevők későbbi rendelései után