Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

-12 a félnek a megállapítási eljárásban nem is volt alkalma arra, hogy kifogásait megtegye, hiányzik az az előfeltétel is, amelyre a megállapító végzés iiányadó volta okszerűen alapítható. Ezt az előfeltételt az ssm pótolhatta, hogy a megállapítási eljárásban hozott elsőbírósági végzések jogerőre emelkedtek, mert a meghallgatás elrendelését az eljárás oly lényeges szabályának kell tekinteni, hogy annak mellőzését a jogerőre emelkedés nem orvosolhatja, különösen amikor a végzéseket személyesen átvevő ügyfelet sem a fellebbviteli jogára, sem annak határidejére nem figyelmeztették. A kifejtettekből következik, hogy a fellebbezési bíróság szabályellenesen járt el, amidőn a kereseti kérelem alapjául szolgáló díj megállapító végzéseket a marasztalás alapjaként elfogadta és a felperes tevékenységének értékelését újból megállapítás tárgyává nem tette. (1931. okt. 29. — P VI. 732 1930.) 51. Ppé. 18. §. — Külföldi honos ügyvéd joga az ellenfelet terhelő perköltség tekintetében. — A Ppé. 18. §-ában foglalt azt a rendelkezést, amely szerint a fél a perköltséget, vagy más eljárási költséget, amelyben marasztalták, ha az ellenfelet a marasztaláskor ügyvéd képviseli, ennek az ügyvédnek a kezeihez köteles fizetni, csupán a magyar állampolgár ügyeit megillető kivételes kedvezménynek kell tekinteni, amely kiterjesztően nem értelmezhető és amely épen ezért a külföldi állampolgár ügyvédet meg nem illeti. K. A felperes anyagi jogszabály helytelen alkalmazását panaszolja, mert a fellebbezési bíróság a Ppé. 18. §-ában foglalt azt a rendelkezést, amely szerint a fél a perköltséget, vagy más eljárási költséget, amelyben marasztalták, ha az ellenfelet a marasztaláskor ügyvéd képviseli, ennek az ügyvédnek a kezeihez köteles fizetni, csupán a magyar állampolgár ügyvédet megillető oly kivételes kedvezménynek tekintette, amely kiterjesztően nem értelmezhető és amely épen ezért a külföldi állampolgár ügyvédet meg nem illeti. Ez a panasz alaptalan. És pedig a fellebbezési bíróság által ennek indokolásául helyesen f 2I hozott abból az okból, hogy a Ppé. 18. §-ában foglalt jog az erre jogosult úgyvédet csupán abban az esetben illeti meg, ha a marasztaló határozatot magyar állampolgár ügyvéd javára magyar bíróság hozta. A felperes által a keresetének a megalapítására felhozott cseh-szlovák ítéletek és végzés paszta meghozatala tehát a külföldi állampolgár felperes javára nem tekinthető oly jogi ténynek, amely a kereseti igényt Magyarország ttrületén is érvényesíthetövé tenné. És pedig annak dacára sem, hogy az ítéletet hozó cseh-szlovák bíróságok az alperest az 1912: LIV. t.-cikk alkalmazásával marasztalták az ezáltal indított sikertelen per költségeinek a felperes kezeihez való fizetésében. Miután a felperes keresetét kizárólag a cseh-szlovák bíróságok határozatának a hozatalára fektette, annak az elutasítása az anyagi jognak megfelel és a felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani. (1931. okt. 22. — P. Ví. 304 1930.)