Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

41 A kizárólagos illetékességből ugyanis magában véve még nem következik a szerződés tárgya felőli szabad rendelkezés hiánya. Ellenmondás sincs olyan törvényi rendelkezésben, hogy bizonyos ügyben az állam bíróságai közül csak egy meghatározott bíróság járhasson el, e mellett azonban ezt az ügyet a felek szerződése az állami bíróságok hatásköréből kivehesse. A közkereseti társaság feloszlása felől pedig a tagok a Kt. 98. §. 1. bek. 4., 6., 7. és 8. pontokból kitünöleg szabadon rendelkezhetnek, az magánjogi — vagyonjogi — ügyletük tárgya lehet, (amitől teljesen független a cégbírósági bejelentésekre vonatkozó kötelezettség). A feloszlatásra, mint a közkereseti társasági szerződéssel kapcsolatos jogviszonyra a választott bíróságnak kikötött hatásköre azonban természetesen csak akkor állhat meg, ha maga ama kikötés egyéb okból nem érvénytelen, illetve hatálytalan, különben pedig a feloszlatás kérdése is a rendes bíróság elé, még pedig, mivel a közkereseti társaságot Pesterzsébet székhellyel kellett volna megalakítani, a pestvidéki kir. törvényszék elé tartoznék. A felosztási másodlagos kereseti kérelemre vonatkozó pergátló kifogást sem lehetett tehát ezúttal még eldönteni, hanem azt is a választott bírósági kikötés érvényességének, illetve hatályosságának érdemi jogerős elbírálása utáni időre kellett fenntartani. (1931. nov. 4. — P. IV. 3129/1929.) 50. Ppé. 18. §. — Díjmegállapító végzés hatálya. — A Ppé. 18. §-a alapján hozott jogerős díjmegállapító végzés hatálya abban áll, hogy a megállapítást a díj behajtása iránt folyamatba tett perben az összegszerűség kérdésében többé nem lehet megtámadni. Ilyen hatálya csak az olyan végzésnek van, amelyet az említett szakaszban foglalt eljárási szabályok megtartásával lefolyt eljárásban hoztak. K. A m. kir. Kúria állandó gyakorlata szerint a Ppé. 18. §-a alapján hozott jogerős díj megállapító végzés hatálya abban áll, hogy a megállapítást a díj behajtása iránt folyamatba tett perben az összegszerűség kérdésében többé nem lehet megtámadni. Ámde ilyen hatálya csak az olyan végzésnek van, amelyet az említett szakaszban foglalt eljárási szabályok megtartásával lefolyt eljárásban hoztak. (P. VI. 8751/1928. és P. VI. 766/1929.) A betekintett periratokból megállapítható, hogy az adott esetben a díjmegállapítást a felperes kérte, de költségjegyzéket nem csatolt és annak bemutatására a perbíróság őt fel sem hívta. Nem rendelte el a bíróság az ügyfélnek, az alperesnek meghallgatását sem, noha a törvény csak a szóbeli tárgyalás mellőzését teszi lehetővé, de az ellenfél meghallgatása nem mellőzhető (Pp. 254. §.), mert az eljárásnak az említett 18. §-ban vázolt menetéből nyilvánvaló, hogy annak úgy kell lefolynia, hogy a bíróság az ellenfélnek a nyilatkozatra alkalmat adjon. Ez pedig nem történt meg, hanem a bíróság a felperes egyszerű kérvényeire nyomban érdemben határozott, amelyben a felperes díjait 4668 pengőben, illetve 118 pengőben megállapította. A kifejtettek szerint a kereset alapjául szolgáló A) és B) alatti határozatokat a bíróság lényeges eljárási szabálynak sérelmével, jelesül a kétoldalú meghallgatás elvének mellőzésével hozta. Minthogy pedig ily módon