Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

40 résre nézve egyenlő joghatályu lehet a választott bírósági kikötés érvényességének és hatályosságának utólagos elismerésével. Ámde az ilyen elismerés csak azt vonhatja maga után, hogy a felperes érdemben elutasíttassék a választott bírósági szerződés (kikötés) érvénytelenségének, illetve hatályvesztésének megállapítása iránti jelen perbeli keresetével, egyáltalán nem érinti azonban az ezúttal egyedül eldöntendő azt a kérdést, vájjon az ilyen per mely bíróságnak a hatáskörébe tartozik. A kifejtettek szerint nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy helybenhagyta az elsöbíróság ítéletét annyiban, amennyiben a vállasztott bírósági szerződés (kikötés) érvénytelennek, illetve hatálytalannak kimondására vonatkozó kereseti kérelemre nézve elvetette L. Károly I. r. alperesnek a Pp. 180. §. 2. bek. 4. pontjára alapított pergátló kifogását. Ha a választott bírósági szerződés (kikötés) érvényesnek és hatályosnak bizonyul, akár a felperesnek az előző perbeli — fent kiemelt — elismerése miatt, akár azért, mert a felperes által állított feltevés, illetve megegyezésszerü hatálytalanítás egyáltalán nem volt, vagy pedig csupán a közkereseti társasági (magánjogi) szerződésre vonatkozott, — akkor magának ennek a közkereseti társasági (magánjogi) szerződésnek érvényessége és hatályossága felöl — a kifejtettekhez képest — a rendes bíróság nem ítélkezhetik, — hanem csupán a választott bíróság. Eszerint azt, vájjon magának a közkereseti társasági (magánjogi) szerződésnek érvényessége, illetve hatályossága felől a rendes bíróság, vagy a választott bíróság hivatott-e az eljárásra, csak a választott bírósági kikötés érvényességének, illetve hatályosságának érdemi jogerős elbírálása után lehet eldönteni, addig tehát az idevonatkozó pergátló kifogás tárgyában a m. kir. Kúria nem határozhat. A kereset L. Károly I. r. alperes ellen (másodlagosan) arra is irányul, hogy a bíróság a Kt. 100. §-a alapján mondja ki a közkereseti társaságnak feloszlását, ami arra az esetre vonatkoznék, ha a közkereseti társasági szerződés érvényes és hatályos lenne. Alaptalan ugyanis a felperesnek az az álláspontja, hogy a közkereseti társaság feloszlatásának kérdésére azért nem terjedhet ki a választott bírósági kikötés, mert a Pp. 2. §. második bek. 5. pontja és 33. §-a szerint az ilyen perek értékre tekintet nélkül törvényszéki hatáskörbe és kizárólag annak a bíróságnak az illetékességéhez tartoznak, amelynél a céget bejegyezték, (vagy az bejegyzendő lett volna), az pedig nem tehető fel, hogy a törvény választott bíróságra engedjen bizni olyan ügyet, amelyben azt sem engedi meg, hogy az államnak más bírósága ítélkezzék, mint amelyet ö kijelölt. Hiszen a Pp. 767. §-a a választott bíróság kikötését csak arra az esetre zárja ki, ha a felek a szerződés tárgyáról (magánjogi értelemben) szabadon nem rendelkezhetnek. Ilyképen tudatosan elejtette a választott bírósági hatáskörnek a korábbi perjogi szabályokban (1868. évi LIV. t.-c. 495. §-a a törvény 53. §-ára utalással) érvényesült azt a korlátját, hogy a felek nem ruházhatják választott bíróságra olyan peres ügyeik eldöntését, melyekben a rendes bírói illetékességtől eltérésnek nincs helye.