Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

75 Élénk megvitatásra került a részvényes kérdező jogának, illetőleg a felvilágosításadási kötelezettségnek kérdése, továbbá az üzleti jelentésnek, — a mérlegnek, — a közgyűlési határozatok semmisségének és megtámadhatóságának problémája. A bizottság ülésein kialakult nézet szerint a kötelező revízió intézményének megvalósítása elől a magyar részvényjogi reform ki nem térhet. A bizottság tárgyalásait hetenkénti vitaülésein tovább folytatja. Az International Law Association magyar csoportjának és a Magyar Jogászegyletnek január hó 30-án tartott együttes ülésén dr. Szászy István egyetemi magántanár előadást tartott az országgyűlés szerepéről a nemzetközi szerződések kötésénél. Az előadó ismertette a különböző államok tételes alkotmányjogi rendelkezéseit és a parlamenteknek a szerződéskötéssel kapcsolatos szerepével foglalkozó nemzetközi jogi és közjogi elméleteket. Ezután rátért a magyar alkotmány tételes rendelkezéseinek, az 1920. évi I. törvénycikk 13. §-ában foglalt elveknek analizálására és behatóan boncolta e szakasz nemzetközi jogi és belső közjogi jelentőségét. Kifejtette, hogy az államfő a szerződést az alkotmány rendelkezéseinek megsértésével kötötte meg. Ha a belső közjogi korlátozó rendelkezéseknek nemzetközi jogi jelentőségük volna, ez a nemzetközi szerződések megkötését gyakorlatilag lehetetlenné tenné, mert a szerződő államok a szerződéskötés előtt nem vizsgálhatják egymás alkotmányjogi szabályait. Az említett 13. §. belső közjogi jelentőségének ismertetése során az előadó kifejtette, hogy az ebben a szakaszban foglalt alapelv, amelynek értelmében a törvényhozás tárgyaira vonatkozó szerződésekhez az országgyűlés hozzájárulása szükséges, csak a XIX. század végétől és a XX. század elejétől kezdve tekinthető törvényhozási gyakorlatunkban határozottan kialakult tételes jogszabálynak. Az előadó nem osztja a közjogi irodalomban uralkodó azt a felfogást, amely szerint az országgyűlés már 1848. előtt is a szerződés-kötés tényezőjének volt tekintendő oly értelemben, mintha alkotmányunk már 1848. előtt is megkívánta volna a törvényhozás tárgyaira vonatkozó szerződéseknél az országgyűlés jóváhagyását és a törvénybeiktatást. Ennek ellenmond törvényhozási gyakorlatunk és az a körülmény, hogy 1848. előtt alig egy-két szerződést cikkelyeztek be. A kiegyezés utáni törvényhozási gyakorlat ismertetése után az előadó kifejtette, hegy a mai közjogi alapelveink értelmében a kormánynak a törvényhozás tárgyára vonatkozó nemzetközi szerződéseket a megerősítés előtt kell beterjesztenie az c rszággyűlésnek hozzájárulás céljából. Habár ez a törvény szö-