Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

711 A Kúria 48. sz. polgári jogegységi döntvényéhez. A Ppé. 18. §-a lehetővé teszi, hogy az ügyvéd díját és kiadását saját felével szemben peren kívül megállapíttassa. Az ügyvéd ezen megáállapítási kérelmével szemben mármost sűrűn éltek a felek (a volt megbízók) olyan kifogásokkal, amelyek nem az összegszerűségre, hanem a költségigény jogalapjára, annak jogosságára vonatkoztak, úgy, hogy ha a kifogás alapos, az egész eljárás tulaj donkép céltalannak mutatkozott. Ilyen kifogások voltak pld., hogy az ügyvéd évi fizetéssel alkalmazott jogtanácsos, aki állandó javadalmazása ellenében volt köteles a konkrét perbeli képviseletet ellátni, amelyből felmerült díjainak megállapítását kéri; vagy kiköttetett, hogy az ügyvédi költségei bizonyos öszszeget meg nem haladhatnak és ezt megkapta; vagy hogy a fél az ügyvéddel úgy állapodott meg, hogy díjait és kiadásait tőle egyáltalán nem fogja kérni, hanem csak az illeti, amit az ellenfélen behajt; vagy pausálösszegben állapodtak meg; pervitelre megbízást nem adott; az ügyvéd a költségeket elengedte; a per megindítás és folytatása, vagyis az ügyvédnek egész eljárása indokolatlan volt, és azt a rendes ügyvédi gondossággal teljesíteni nem kellett volna, stb. Bíróságaink ily esetekben hol elhárították az egész eljárást, hol lefolytatták, és miután ítélőtábláink is ellentétesen döntöttek, a Kúria jogegységi tanácsa eldöntendőnek tartotta azt a kérdést: vájjon van-e helye perenkívüli díjmegállapítási eljárásnak, ha a fél által felhozott kifogások nem az összegszerűségre, hanem a díjigény jogosultságára, a jogalap kérdésére vonatkoznak. A Kúria erészben arra az álláspontra jutott, hogy a Ppé. 18. §-a csakis a díj és kiadás összegszerűségére vonatkozó kifogást enged a félnek, és a követelés jogalapja elleni kifogással az eljárást elhárítani, megakadályozni nem lehet, kivéve 1. a felhívott §. 4. bekezdése esetén, amely szerint t. i. a bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy az ügyvéd cselekménye vagy eljárása a fél érdekében indokolt volt-e, és hogy azt a rendes ügyvédi gondossággal teljesíteni kellett-e, továbbá 2. kivéve e §. 5. bek.-ének esetét, amely szerint a bíróság azon munkadíjak és kiadások megállapítását mellőzi, amelyeknek felmerülése az ellenfél tagadása esetén az előtte lefolyt eljárásból meg nem állapítható, és végül 3. kivéve azon esetet is, ha a képviseletre adott ügyvédi megbízás az eljárási szabályokban előírt módon alakszerűén igazolva nincs. A Kúria ezen elvi állásfogalásának indokát nemcsak a törvény rendelkezéseinek szóhangzatával, hanem ezen túlmenően, azzal magyarázza, hogy a Ppé. 18. §-a nem akart egy adalmas eljárást statuálni, hanem egy olyant, amely az Í alapján prima vista elintézhető, a jogosság kérdése fenn-