Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

67 nősen helyt nem álló az a panasz, hogy az ügyek nem kifogásolható más centralísatiójával szemben a védegyleti ügyésznél összefutó sok ügy azért eshetik kifogás alá, mert az OHE intézményének megalkotása óta a védegyleti ügyész félig-meddig félhivatalos szervként jár el, a védegyleti ügyész félhivatalos jellegének azonban ehhez semmi köze nincs. A külföldi megkeresések nyilvánvalóan nem a védegyleti ügyész félhivatalos jellegének honorálásaként jutnak el irodájába, mert a védegyleti ügyészek az ilyfajtájú ügyeket akkor is megkapták, amikor sem OHE, sem kényszeregyezség nem létezett. A vádaskodásnak tehát semmi megálló alapja nincs. A pletyka lelki rokonságot mutat ugyan egy jogintézménnyel, — a praesumtióval. Közös vonása mindkettőnek, hogy bizonyítás nélkül építünk rájuk. De ez a gondolati közösség mégsem teheti a jogásztársadalomban a pletykát szalonképessé. Egyet azonban nem értünk. Jóhiszemű kartársak, akik az ügyvédség boldogulásán dolgoznak, miért kifogásolják azt, ha egyik-másik kartársuk akár a védegyleti ügyészség révén is keresethez jut. Egy túlcsigázott fantáziával föltételezett nagyobb kereset sem teszi indokolttá az állásfoglalást mindaddig, amig valaki el nem érkezik ahhoz a gondolathoz, hogy az egész ügyvédség keresete közös alap, amelyből minden ügyvédnek fejenként, de a fejre való tekintet nélkül egyforma nagyságú összeg jár. B. S. A kulantéria elbirtoklása. Mikszáth Kálmán a ,,Tavaszi rügyek" című kis diákregényében elmond egy kedves diáktörténetet. A természetrajzi professzor kosztos diákjai gombócot gyúrnak a kenyérbélbe! és felteszik a szekrény tetejére, ahol néhány hónap pora és piszka elpenészíti. Ekkor odaadják a tanárnak, mint talált ásványt, aki aztán vizsgálat alá veszi — mint kőzetet —. A Polgári Jog mult évi októberi számában a fenti cím alatt egy kis cikket tettem közzé, amelynek visszhangjaként a „Jogállam" mult évi utolsó számában Dr. Tóth László kir. járásbíró úr a ,,Kulantéria elbirtoklása és a gazdasági lehetetlenülés kérdése a lakbérleti jogviszonyokban" címmel önálló cikkben támadja a kulantéria elbirtoklását, — mint elméletet. A kulantéria elbirtoklás kifejezés az én kenyérbél gombócom, aminek egyelőre még ideje sem volt ahhoz, hogy az időmúlás akármiféle patinája ráboruljon. Minden esetre megtisztelő, hogy a cikkíró úr ostromot vezet a „kártyavár" ellen, aminek ő látja a kulantéria elbirtoklásának jogi konstrukcióját. A polémiának értelme