Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

66 elsikláson fekszik. A reálpolitikus számára az élet faktumai az irányadók, mindenesetre meg kell engedni, hogy aki a létezővel nincs megelégedve, annak számára ne legyen utolsó szó, hogy valamely életjelenség adva van. Meg kell azonban nézni, hogy minő életjelenségek, minő helyzetek megváltoztatásáért lehet síkraszállani. Az ügyeknek egyen letes szétosztása nem lehet az a szempont, amely feltétlen érvényesülést igényel. Mindig voltak és lesznek különbségek az egyes ügyvédek üggyel való ellátottsága, foglalkoztatottsága és jövedelme között. Senkinek sem jut eszébe, hogy egy nagy vállalat ügyeinek az ügyvédek közötti egyenletes megoszlását kívánja, ahelyett, hogy azt a vállalat 1 vagy 2 ügyvédje nagy tömegben lássa el. Az ügyek centralizálódásának több vonzódási törvénye van. A specialista ügyvédnél sok szakmabeli ügy fut össze; másoknál 1—1 gazdasági szakma ügyei futnak össze nagyobb mértékben; adott esetben a környék közelsége a jegecedés alapja, nem beszélve arról, hogy esetleg az ügyvéd kiválósága, a jóhírnév csábítja az ügyek egy nagyobb csoportját az illető ügyvédhez. Ha ezekre az életjelenségekkel való utalással szemben az a valóság, hogy mindezen jelenségek az élet automatikus eredményei, amivel szemben a védegyleti ügyész quasi hivatalos fémjelzéssel jut az ügyekhez, úgy ennek ellenében reá kell mutatni arra, hogy a védegyleti ügyészek a maguk szakmájának kereskedőit távolról sem tudták a maguk számára megnyerni. A kereskedő, aki a maga szakmai védegyletének tagja, ügyeit rendszerint a saját ügyvédje útján intézteti és a legkülönfélébb érdekszálak okából alig van kereskedő, akit ne kötne valamilyen érdekvonatkozás egy más ügyvédhez. A védegyleti érdekeltségnek ügyei igen nagyszámú ügyvéd között oszlanak meg, sőt a védegyleti ügyészség általánosságban sokkal kevesebb ügyfélt terel a szakma körébe, mint amennyi ügyfélt esetleg egy más fajtájú egyesületi ügyészség az ügyvéd irodájába beterel. Élő, szóbeli közlések szerint a panaszok nem is a helyi piac kereskedőinek ügyeire vonatkoznak, hanem a külföldi, főként a reánk legjelentősebb bécsi védegyletből származó ügyekre, amelyeknek egy jelentős része jut el a panaszok szerint a védegyleti ügyész irodájába. Statisztika hijján is szabad állítani, hogy a külföldi kereskedők megbízásai túlnyomó % -ukban az egyes cégekkel kapcsolatban álló nem védegyleti ügyvédek útján nyernek elintézést. De ugyanaz a helyzet a külföldi ügyeket illetően az egyes külföldi államok követségeinek ügyvédeire is, amiben senki nem látott kifogásolni valót, holott ezekben az esetekben is nem az egyéni kapcsolat, hanem, hogy úgy mondjuk, egy központosított szervezettség irányítja az ügyeket. De külö-