Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

65 a másik tétel (2. mondat) egymagában is megalapozza az elutasító döntést. Dr. Ballá Ignác. Az OHE és az ügyvédség. Időről-időre egyes ügyvédek részéről — amit tudatosan fogalmaztunk ekként, — elszigetelt tendenciával felújul a harc az OHE ellen. Az OHEnek az unalomig egyforma ügymenete mellett rendszerint nem is az OHE valamely eseménye szolgáltatja a támadás felújításához az aktualitást, hanem az ügyvédség belső mozgalma, leginkább az ügyvédség választási harcai. Azon egymagában nincs is kifogásolni való, hogy a választási küzdelem erősen felszínre veti az ügyvédség mindennemű panaszát, legfeljebb sajnálni lehet, de ez azután egyformán áll az egész magyar közéletre és nemcsak az ügyvédség kari mozgalmára, hogy a választási időszak annyira-amennyire felkelti az érdeklődést oly kérdések iránt, amelyeknek ha van súlyossága, a csendes időkben is foglalkoztatni kellene a közvéleményt. Nem a támadások időszerűsége, nem az, hogy választási jelszóként igyekeznek hangulatot teremteni az OHE ellen az, amit e sorok írója kifogásol, hanem ama bizonyos előbb említett súlyosság hiánya. A cikk végére kerülő betűk a szerző személyét amúgy is elárulják, de már elöljáróban bejelentem, hogy magam is az irigyelt védegyleti ügyészek sorába tartozom. Azt hiszem, hogy érdekeltségem a nyilvános felszólalás jogától el nem üthet és talán az érdekeltséggel együttjáró tájékozottság is jogcímet ad a hozzászóláshoz. A legfrissebb támadás az Újság hasábjain jelent meg. A támadás súlypontja ezúttal nem is az OHE-re esett, hanem a védegyleti ügyészek ellen irányult. A panasz lényege az volt, hogy a védegyleti ügyész ebbeli pozícióját arra használja fel, hogy a védegylet körébe tartozó kereskedők pereit nagy mérvben magánál centralizálja, ami a többi ügyvédek rovására történik. Elvi összefoglalásban tehát az egyéni érdek favorizálását, túltengését kifogásolja a cikk az összesség rovására. Vájjon látja-e a cikkíró úr azt a gondolati összefüggést, hogy ezzel az elvi alátámasztással a kényszeregyezségi intézmény alapgondolatát fogadja el, amely intézménynek célja ugyancsak az összesség érdekeinek egyöntetű arányos szolgálata, az egyéni kedvezések háttérbe szorítása? Ha a közösségi érdeknek az egyéni érdekkel szemben való elsősége jó egy ügyvédpolitikai kérdés bázisául, miért támadják cikkíró úr és ügyvédpolitikai barátai a kényszeregyezségi intézményt, amely ugyanazon gondolat alapján épül fel, mint az idevágó ügyvédpolitikai programúi juk? A lényeg azonban nem is ezen a kis gondolati