Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

64 Külföldi ügyvéd perköltségigénye. A budapesti lakos alperest egyik csehszlovák bíróság az ottani perbeli ellenfelével szemben pergöltségfizetésre kötelezte és pedig az 1912: LIV. t.-c. 18. §. ut. bek.-ének alkalmazásával akként, hogy a perköltség felperesi ügyvéd kezéhez fizetendő. Felperesi ügyvéd erre a csehszlovák bírósági ítélet alapján Magyarországon saját személyében behajtási pert indít a Budapesten lakó alperes ellen, amelyet a Kúria 304/1930. sz. ítéletével (Jh. 1931: 1222. szám) a következő indokolással utasított el: „A Ppé. 18. §-ában foglalt jog az erre jogosult ügyvédet csupán abban az esetben illeti meg, ha a marasztaló határozatot magyar állampolgár ügyvéd javára magyar bíróság hozta. A felperes által a keresetnek megállapítására felhozott csehszlovák ítéletek és végzés puszta meghozatala a külföldi állampolgár felperes javára nem tekinthető oly jogi ténynek, amely a kereseti igényt Magyarország területén is érvényesíthetővé tenné. Miután felperes a keresetet kizárólag a csehszlovák bíróságok határozatának a hozatalára fektette, annak az elutasítása az anyagi jognak megfelel." Az indokolás kiindulási pontja téves. Az a szabály, amelyet a Ppé. 18. §. ut. bek.-e kodifikál és amely szerint a pernyertes fél ügyvédje saját személyében követelheti a pervesztes ellenféltől az azzal szemben megítélt költségeit, tulaj donkép a közvetlen jogviszonyra alludáló anyagi jogi szabályt rejt magában, más jogrendszerben is élhet, sőt ami éppen a csehszlovák jogot az eredetileg magyar területre vonatkozóan illeti, az ekként is rendelkezik, lévén hogy az elszakított területeken a Pp. és Ppé. vannak ez ídőszerint is hatályban. Elvileg tehát magyar-cseh viszonylatban is áll a szabály, mely szerint a pervesztes alperes a pernyertes felperesi ügyvédnek tartozik a költségek kiegyenlítésével. Amiért azonban a konkrét esetben nem lehetett a magyar alperest a csehszlovák felperesi ügyvéd javára költségben elmarasztalni, annak nem az indokolás most hivatkozott és szerintünk téves bevezető nyilatkozata, hanem egy ezt megelőző lényegesebb, általánosabb akadály, nevezetesen az az oka, hogy általában a külföldi, speciálisan a csehszlovák ítélet anyagi jogerejét a belföldön nem ismerjük el. A csehszlovák ítélet nálunk, amint érdemben nem, akként a költségek tekintetében sem bir anyagi jogerővel, a csehszlovák felperesi ügyvéd tehát, aki kereseti igényét a csehszlovák ítéletre, mint jogalapra alapítja, nem járhatott másként, minthogy keresetével elutasíttatott. Az indokolás ismertetett kiindulópontja (1. mondat) téves, de fölösleges is, mert