Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - Néhány szó az erkölcsi kárról

54 vényhozásnak" nevez. Aggodalma, hogy a „törvény tételei elvesztenék határukat", „mihelyt a kártérítés kirovásába nem értenék bele alattomban a vagyonbeliség korlátját", nem teljesen alaptalan. Igaz, hogy az elvileges alapot megadja a személyiségi jog fogalmával való egybekapcsolás, de ez a jelen problémánál (a jogalkalmazásénál!) édes-keveset segít.33) Almási szerint a bíró konstitutív, nem deklaratív módon dönt."4) Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a kármennyiség kiszabásánál kifejtett bírói tevékenység erősen közeledik a büntető bíró funkciójához, mellyel kiszabja, hogy hány nap szabadságvesztés- vagy pénzbüntetést ró a vádlottra. Csakhogy a büntetőbírónak a törvény büntetési tételei több-kevesebb szabadsággal alsó és felső határt szabnak, melyek között szabad keze van, de melyeken túl nem léphet. A kártérítési bíró azonban teljesen szabadon mozog. Nem fenyegeti az a veszély, hogy az ítélethez vezető syllogizmus Prokrustes ágyába nehezen tudja beletörni a konkrét esetet. Ellenkezőleg: a jogi gondolkodás helyébe a „jogérzet" lép. És pedig a jogérzet rosszabb fajtája:35) az, amelyik a blankettaszabályt saját belátása szerint tölti ki, mert nincs és nem is lehet más útmutatás, mint az egyéni meggyőződésé vagy véleményé. A képzelhető legindividuálisabb jogaikai mazás.36) 4. Nem véletlen, hogy a sajtótörvény, a versenytörvény, az MTK a méltányosságra kifejezetten utal. A kártérítési jogban uralkodó érdekeszme helyébe az erkölcsi kártérítés jogába a méltányossági eszme lép. Méltányosság nélkül egyáltalában nincs erkölcsi kár megítélésének helye.37) 5. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a jelenséget sem, hogy az erkölcsi kár a bírói gyakorlatban38) valami fokozottabb ") Id. mü 766. o. n) Almási: Nichtvermögensschaden im ungarischen Prívatrepht. 91. o. 35) Az, amit általában jogérzetnek nevezünk, tulaj donképen nem egyéb, mint rövidített jogi gondolkodás, egyes tételek átugrása. Valamilyen ál-intuició, ahol a logikai folyamat elmosódottan ugyan, de mégis megtalálható. V. ö. Kari Haff: Rechtspsychologie. 1924. 22. o. !6) A kártérítési bíró lelkületében kell, hogy legyen valami szabadosság és könnyedség. Miért ítél meg az egyik esetben 800, a másikban 2000 pengőt a tapasztalatlan leány elcsábításáért? Csak ő maga tudja. Bizonyos gavallérság és az ezreseik könnyed osztogatása jellemzi. (Dr. Goldberger József barátom megjegyzése.) 37) 1914: XIV. t.-c. 39. §. . . . amennyiben az a méltányosságnak megfelel. 1923: V. t.-c. 35. §. méltányos pénzbeli kártérítést . . . 1921: LIV. t.-c. 18. §. ...megfelelő pénzbeli kártérítés... V. ö. MTK. 1114. §. — Bp. T. P. XV. 12.377/1926. (Jogi Hirlao. II. 585.) — C. VI. 4490/1928. (Jogi Hirlap. IV. 341.) 3?) Pl. B I. 575/1929. B. D. 119. Főmagánvádlónak erkölcsi kártérítést ítél meg a Kúria, mert a „vádak és gyanúsítások fokozottabb