Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 2. szám - A törvénykezés egyeszerűsítéséről szóló törvény rendelkezéseinekaz eddigi gyakorlatban mutatkozó nehézségei és sérelme
89 pestkörnyéki községek is állandó végrehajtót nem tartanak, hanem az adók esedékessége idejében 1—2 hétre alkalmaznak végrehajtókat, esetleg külön megbízással előljárósági tagokat. Azok a szegény emberek, akik soraiból a 25 pengős hitelezők toborozódnak, kénytelenek arra várni, hogy majd a negyedévi adóvégrehajtás alkalmával kerül követelésük behajtás alá, amikor igényét az esetek nagyszámában meg fogja előzni az ilyen adósnál rendszerint fennálló adóhátralék. Nagyszámú kereskedőnek egész környékbeli üzleti forgalmát fogja tönkre tenni ez a rendelkezés, különösen vidéken, mert ott a tanyai és falusi emberek vásárlásai a kereskedelmi gócpontot képező városban ritkán haladják meg a 25 pengőt. Már fentebb említettem a postai portóköteles levelek kérdését és ez fokozottabb jelentőséget nyer az árverési hirdetmények hasonló kézbesítésénél. Az árverési hirdetményt ugyanis, azon foglaltatók részére, kik az árverést nem kérték, hivatalból portóköteles, nem bérmentesített küldeményként postára is lehet adni. Mivel ezt a végrehajtó köteles tenni, aki erről feladási könyvet köteles vezetni, tehát az ő neve a küldeményen fel lesz tüntetve. Ha tehát, ami előre látható, egy ilyen portózatlan küldemény visszaérkezik, akkor ennek díját a feladó végrehajtónak kell megfizetnie. Kinek fogja tehát ezt felszámítani? < zzel sem a végrehajtató, sem a végrehajtást szenvedő, még kevésbé az azt át nem vevő foglaltató nem terhelhető, mert erre törvényes alap nincs. Jogi következmény is fűződik ezen postai feladáshoz, ugyanis a postára tételt követő második nap a közlés napjának tekintetik, akár megkapja azt a foglaltató, akár nem. Tetézi ezt a 70. további intézkedése, mely az esetre, ha a postára tett küldemény kézbesítés nélkül visszaérkezik, a címzett részére a kiküldött haladéktalalanul ügygondnokot rendel ki. Az át nem vett, de büntetés portóval ellátott levelet, tehát feltótlenül visszakézbesíti a posta a díjak behajtása végett a feladó végrehajtatónak, aki erre ügygondnokot rendel ki. A kirendelt ügygondnok díját a gyakorlat szerint a végrehajtató tartozik előlegezni és végeredményében a végrehajtást szenvedőt terheli. Ez természetesen mind a végrehajtató, mind a végrehajtást szenvedő részéről a felfolyamodások özönével fogja elárasztani a felsőbíróságot, mert ilyetén megterhelésre, a törvénynek indokolása, semmi jogi alapot nem nyújt és céljával is merőben ellentétes. A legjobban támadóit és legnagyobb ellenhatást kiváltó része a törvénynek a 88. mely a bírósági végrehajtókat feljogosítja arra, hogy a végrehajtási cselekmények foganatosítását megtagadják addig, míg a díjakat a cselekményt kérő nem előlegezi. Súlyosan érinti ez nemcsak a jogkereső közönséget, de
