Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A törvénykezés egyeszerűsítéséről szóló törvény rendelkezéseinekaz eddigi gyakorlatban mutatkozó nehézségei és sérelme

90 elsősorban az ügyvédséget. Köztudomású, hogy a gazdasági viszonyok megnehezedése következtében az ügyvédek előlegkérési joga a gyakorlatban majdnem teljesen megszűnt. A kari túlzsúfoltság olyan nagyarányú kínálatot eredményezett, hogy ma előleget kérni ügyféltől alig lehet. Az egyes jogcselekményekre való előlegezés pedig, mint külön díjazást nem nyerő, levelezést tesz szükségessé, ha egyáltalán nem veszik tekintetbe az alsóbíróság irányító díjszahogy mikor minden társadalmi osztály rendkívüli nehézséggel küzd, miért kellett éppen most egy félhivatalos testületnek, mint amilyen a bírósági végrehajtóké, igaz, évtizedes kívánságát, teljesíteni, mikor megoldatlan a közmegbizatások kérdése, rendezetlen a díjszabás, a felsőbíróságok egyáltalán nem veszik tekintetbe az elsőbíróság irányító díjszabásait, sőt ugyanazon bíróságon belül ellentétek vannak, pedig ezen élebevágóbb kérdések,, csak Pesten 3000 ügyvéd kenyerét érintik. A végrehajtóknak mindenesetre jogos kívánságuk, hogy díjaikat megkapják és emberileg méltánytalan, hogy abból inkasszó vagy behajthatatlanság címén tetemes százalékot elveszítsenek. De viszont természetes elégedetlenséget vált az ki, hogy mikor ugyanilyen behajthatatlanság és inkasszó-veszteségek vannak a jogkereső közönségnél és az ügyvédeknél, ő reájuk nem terjed ki a kormányzat gondossága, hanem még az ő terhükre félhivatalos testületnek, bármily indokolt és jogos, de mégis a mai nehéz időkben meg nem felelő kedvezményt ad. Az egyszerűsítési törvény végrehajtásának ezen nehézségeire az ügyvédi testületek, különösen az Ügyvédek Reformszövetsége írásban felhívta az Igazságügyi kormányzatot, az Ügyvédi Kamara a bíróságok elnökének figyelmét, sajnos a végrehajtási rendelet kiadásánál ezeket alig vették figyelembe. Az itt előadottak, az egyszerűsítési törvénynek csak a kirívó hibáit tárták fel. Lehetne még oldalakat írni a kisebbekről. Nem lehet azonban mellőzni, hogy vannak benne tényleg egyszerűsítő és könnyítő rendelkezések is, melyek az igazságszolgáltatás javára fognak idővel szolgálni. Ezeknek hatását azonban lerontják a fenti nehézségek, melynek életbeléptetésével egyidejűleg rögtön jelentkeztek. Bíróságok vezetői, akiknek a törvényt végeredményében alkalmazni kell, maguk is igyekeznek saját hatáskörükben a nehézségeken segíteni, de ezen segítségek éppen a törvény kényszerítő jellegénél fogva csak enyhítések lehetnek, azért nem marad más hátra, minthogy a rosszul begombolt mellényt teljesen ki kell gombolni és a szükséges egyszerűsítést nem a bírák, ügyvédek és jogkereső közönségnek, hanem az azt viselni kötelezett állam terhére kell megoldani. Dr. Hódy János.