Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - Megtévesztés a házassági jogban

b4 vizsgálatnak, ha a felülvizsgálati érték (Te, 37. §.) 5000 P-t meg nem halad, kivéve, ha a per értékre tekintet nélkül tartozik a törvényszék hatáskörébe." Ez a szabályozás felesleges, s így mint superflua csak nooet! A 4. bekezdésből ugyanis nyilvánvaló, hogy minden oly folyamatban levő perre vonatkozik az új felülvizsgálati értékhatár, amelyekben a Te. életbelépte előtt, a fellebbezési bíróság ítéletét még nem hirdette ki, tehát amelyek a Te. életbelépésekor még akár az első, akár a fellebbezési bíróság előtt folyamatban vannak. Vonatkozik ennélfogva olyan perekre is, amelyek az 5. bekezdésben fel vannak említve. Enynyiben superflua! Nocet pedig annyiban, mert ha már felemlítésre méltónak tartja a R. az 5. bekezdésben említett esetet, felmerül a kérdés, mért csak a törvényszék mint első és az ítélőtábla, mint fellebbezési bíróságról beszél és miért nem a járásbíróság, mint első és a törvényszék, mint fellebbezési bíróságról is!? Igen veszélyes következtetésekre vezethet ez és esetleg lerombolhatja azt, amit a 4. bekezdés — negatíve bár — felállított, s amire a 4. bekezdésből a contrario minden bizonnyal következtetni lehet vt. i., hogy mindkét esetre, tehát úgy az ú. n. járásbírósági, mint törvényszéki ügyekre áll ez a szabály. 1 De még nagyobb baj is származott abból, hogy ugyanezen bekezdés így folytatódik: „Ha azonban a bíróság ítéletét a felülvizsgálati bíróság feloldó végzésének következtében hozta, az ítélet ellen, értékre tekintet néLkül, van helye fel-« lebbvitelnek az ügyben előbb eljárt fellebbviteli bírósághoz." Ha ez a tétel egy különálló bekezdésben állana, kétségen felül vonatkozna minden perre. Kapcsolva azonban az 5. bekezdés első mondatához, nyilvánvaló, hogy csak az u. n. törvényszéki ügyekre vonatkozik, a járásbíróságiakra nem. Igazán Azaz mégis! hibásan alkalmazott előzmények után készült az 5. bekezdés. Vegyük elő az elődöt, a 62600/1926. I. M. rendelet (régi R.). A régi R. 2. 2. bekezdése megfelel a R. 3. §. 4. bekezdésének, 3. bekezdése az 5. bekezdés első mondatának, végül a 4. bekezdése — tehát külön bekezdés — az 5. bekezdés második, ellentétesen „azonban"-nal kapcsolódó mondatának. Nem szabad azonzban elfeledkeznünk a következőkről: a) A régi R.-ben eltolódás van az életbelépés ideje (1927. január 1.) és a régi R. 2. §. 3. bekezdésében említett időpont (1925. június 1.) között. Az új R.-ben nincs, de nem is volt rá szükség. b) Ennek oka éppen az volt, hogy meg aikarták szüntetni a régi R.-tel azt a lehetetlen helyzetet, amely előállott volna azáltal, hogy bizonyos — régebben a törvényszék előtt folyamatba tett — apró ügyekben felsőfokon a kir. Kúria ítélke-