Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - Megtévesztés a házassági jogban

7S meg az átalános felfogás és az egyéni értékelés viszonyát. Az alapvető szabály az, hogy a körülmény lényeges vagy lényegtelen voltát, melyre a tévedés vonatikozik. a közfelfogás dönti el. Ha azonban az egyéni eset körülményeiből kitűnik, hogy a szerződő fél egyéni értékelése szerint ez a közfelfogásban fontosnak tartott körülmény, nem volt fontos, úgy az egyéni értékelés a döntő. Viszont lehetnek az egyéni esetben a fél értékelése szerint oly tulajdonságok is fontosak, melyeket általában a közfelfogás nem tart annak, úgy ez a körülmény is lényegesnek tekintendő, természetes csak akkor, ha ez az egyéni értékelés közvetlenül vagy közvetve a másik féllel szemben kifejezésre jut, ha ezt az értékelést a másik fél az ügyletkötésnél felismerhette. Ezek a szabályok a házassági jog keretében is alkalmazhatók az 55. §. keretében annak elbírálásánál, hogy mi a lényeges személyi tulaj donság? E fejtegetés célja annak hangsúlyozása, hogy a Knria ítéletét nem szabad erkölcsi teóriák, régi vagy ujabb a nemi erkölcsre és a házasságra vonatkozó elméletek, vélemények alapján megbírálni. Nem az az eldöntendő kérdés, hogy mi a helyes erkölcsi felfogás, mi a fejlődés iránya, hanem tisztán az döntendő el, vájjon a közfelfogás lényeges személyi tulajdonságra vonatkozó megtévesztésnek tartja-e a menyasszony részéről annak elhallgatását, hogy már előbb leánykorában, nemi érintkezéssel párosult szerelmi viszonya volt? A középosztály érzületét véve irányadóul kétségtelen, hogy ezt lényegesnek tekintik, még ha „elvileg" más állásponton vannak is. Helyes tehát a Kúria döntése, mikor lényegesnek vesz olyan megtévesztést, mely a mai közérzület és nevelési beidegzettség szerint alkalmas a konkrét esetben a házassági közösség felborítására. Nem lehet azt, aki a mai felfogással és érzülettel lépett a házasságba, kísérleti nyúlnak tekinteni. Vannak a Kúriának a nemi érintetlenségre, sőt törvénytelen gyermek születésének elhallgatására nézve is ellenkező határozatai (K. 5759/1898, 3700 10902) azonban itt a részletes tényállást, a felek körülményeit nem ismerem és így ezek helyességéről és elvi hatásáról véleményt nem mondhatok. Az ismertetett szabályok szerint természetesen máshogy áll a dolog, ha bizonyítható, ha külső körülményekből világosan következtethető, hogy a konkrét esetben a férfi nem tartotta e tulajdonságot lényegesnek. Az ismertetett esetben vannak ilyen zavaró körülmények, de ezek a döntés elvi helyességén nem változtatnak. Legfeljebb helyesebbnek tartottam volna inkább a közfelfogásnak, mint a házasság erkölcsi értékeinek hangsúlyozását az indokolásban. Befejezve a párhuzamot az általános ügyleti tanok és a házassági jog között, nem tartom alkalmazhatónak a javas-