Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - Részvényesi felelősség

67 lelősségét egyedül és kizárólag csak arra korlátozzák, hogy befizetni tartozik az általa jegyzett részvény öszsaegét, ezen túlmenőleg pedig semmiféle egyéb felelősség nem terheli. Ez a szabályozás természetes folyománya annak az elgondolásnak, amelyen az egész részvényjog felépül. Minthogy ugyanis a részvénytársaságnak egyedüli és kizárólagos képviseleti és intéző szerve az igazgatóság, amelytől ezt a jogkört sem elvonni, sem annak gyakorlásában korlátozni nem lehet (s ezt még a közgyűlés sem teheti meg), mondhatni fizikailag kizárt olyan helyzet, hogy harmadik személyekkel szemben a társasági ügyek intézése körül más léphessen fel, mint maga az igazgatóság, vagy az általa kirendelt képviseleti szervek (cégvezető, meghatalmazott, stb.). Biztosítékot nyújt erre a cégnyilvánkönyvi bizalom, amely épen harmadik személyek oltalmára állítja fel azt a törvényes vélelmet, amely szerint a cégjegyzések tartalma feltétlenül megvédi a jóhiszemű harmadik személyeket. De viszont ugyanennek folyománya az is, hogy annak nem ismerése senkit sem mentesíthet. Ha azonban mégis bekövetkeznék az, hogy az ilyen nemlétezőknek tekintendő határozatok fizikailag foganatba vétetnének és példánk mellett maradva, a részvényesek elhatározása folytán az igazgatóság jogkörét egy akármilyen összeállítású, de nem a közgyűlés választott (avagy a közgyűlésen választott) és cégbíróilag bejegyzett intézőszerv ragadna magához, anélkül, hogy az igazgatóság ezt megakadályozná, úgy az ebből származó összes következményekért kifelé (t. i. harmadik személyek irányában) kizárólag csak az igazgatóság vonható felelősségre. Ez a Kt. 189. §-a alapján egyáltalában nem lehet kétséges. De nem kerülhet szóba a részvényesi felelősség azon az alapon sem, hogy a részvényes megszegte törvényes vagy alapszabályszerű kötelezettségeit, mert ilyen kötelezettségei, mint láttuk (a 168. §. rendelkezéseit kivéve), egyáltalában nincsenek és így ezek megszegése által sem károsíthatja meg a társaságot, vagy közvetve a társasági hitelezőket. Mint már fentebb is jeleztem, nem véletlen az, hogy a részvényesnek egyéni felelősségét a törvény nem szabályozza az említett kereten túlmenőleg. Már abból a körülményből, hogy a 187. és 189. §-okban az igazgatóságnak ismert kártérítési kötelezettségét a társasági hitelező' javára törvénybe iktatta, világos, hogy magával az elvi kérdéssel, vagyis a társasági hitelezőknek nem csupán a részvénytársasági vagyonnal szemben, hanem bizonyos előfeltételek fennforgása esetén más személyekkel szemben (igazgatóság, felügyelőbizottság) érvé-