Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - Részvényesi felelősség

63 és hamar beszél állandó bírói gyakorlatról ott is, ahol ennek nyoma sincs, hanem csupán egy egyedülálló vagy szórványos döntés, minden elvi jelentőség nélkül, egy speciális esetet tett ítélkezés tárgyává. Egészen rövid foglalatban a következő tényállás volt az érintett döntés alapja. Egy pénzintézeti részvénytársaság rszvényesei, akik a vállalat részvényeinek öszszességét képviselték, nem közgyűléen, hanem egy formátlan értekezleten közös egyetértéssel bizonyos határozatokat hoztak. így többek között elhatározták, hogy delegálnak egy végrehajtó bizottságot (ezzel az elnevezéssel illették a megbízottakat), amely bizottságot felruházták mindazokkal a jogokkal, amelyek a vállalat intézőségét a törvénynél fogva megilletik. Ez az ú. n. végrehajtóbizottság, amely jogászokból és bankemberekből állott, időnként üléseket tartott, amelyeken meghallgatták a vezérigazgató jelentéseit, konstatáltak különböző szabálytalanságokat, utasításokat adtak az ügyvezetőségnek, stb., stb. A bizottság működésének tartama alatt a pénzintézetnek egyik üzletfele a vezérigazgatóval létesített megállapodás értelmében egy nagyobb összeget utalt át a bankhoz, s miután ezt követő]eg a vezérigazgató öngyilkossága után a bank összeomlott és kényszerfelszámolásba jutott, a részvényesektől követeli kárának megtérítését. A keresetnek jogalapja az, hogy mivel a részvényesek az ismertetett intézkedéssel a társasági üzletvitelnek kizárólag az igazgatóságot megillető hatáskörét egy illegális szervre ruházták át, a részvényesek, mint megbízók felelnek a megbízottaknak mulasztásából harmadik személyeket ért károkért. Az eset egyéb körülményeit, amelyek magát az elvi kérdést elhomályosítanák, vagy mellékirányba terelnék, itt bátran hagyhatjuk a vizsgálódás körén kívül. Az első fokon eljárt törvényszék megállapította a részvényesek felelősségét a Kt. 189. §. analógiájára. A tábla ezt a döntést nem tette magáévá, hanem más jogalapon hozott ítéletet. A Kúria végső fokon a perbevont részvényeseket marasztalta ugyan, de nem a részvényesi felelősség elvi alapján, hanem egy feltételezett (de nem helyes) tényállás alapján, a megbízásra vonatkozó általános jogszabályok értelmében. Magát azt az elvi kérdést, vájjon a részvényes, mint ilyen, felelős lehet-e a Kt. 168. §-án^ túlmenőleg a vállalattal szemben, vagy pláne a hitelezők irányában, a részvénytársaság kötelezettségeiért, a Kúria nem döntötte el. A megoldandó probléma ezek szerint az, vájjon a részvénytársaság hitelezője felléphet-e a társasági részvényessel szemben kártérítéssel a társaságot terhelő kötelezettség alapján, vagy más formulázásban, vájjon a